Porkász - Mit jelent ez a magyar szó és hol használják még ma is?

Aki megmagyarázhatatlan vonzalmat érez a régi szavak és kifejezések tanulmányozása iránt, annak valódi kincsesbánya a Szinnyei József által szerkesztett Magyar Tájszótár. A Magyar Tudományos Akadémia egykori nyelvésze több ezer, régen használt magyar szót hagyott ránk örökségül, melyek közül egyik-másik még ma is felbukkan bizonyos szakmák, élethelyzetek kapcsán.

A kocsi szó eredetéről már írtunk korábban, történetesen azt, hogy egy kis magyar településen kezdte világhódító útját. Kezdetben lóvontatású szekerekre használták, majd ez terjedt át a négykerekű csodajárművekre is. Olaszul például úgy van, hogy cocchio, spanyolul pedig coche.

Vannak olyan magyar szavak, amelyek idővel kikopnak a köznyelvből vagy szinte a felismerhetetlenségig átalakulnak. Ennek a legáltalánosabb oka, hogy a hozzá kapcsolódó tárgyat már nem nagyon használja senki vagy a hozzá kapcsolódó tevékenységet ma már kevesek űzik. 

Mit jelent ez a régi magyar szó: porkász?

Réges régi magyar szavunk a porkász, melynek nyomait a fentebb említett Tájszótárban találjuk, illetve a Kékessy László által éppen száz éve írt, A magyar vadász kézikönyve című kötetben. 

Kékessy azt írja: 

„A székelyföldi vadász, ha frissen esett hó után megy ki szerencsét próbálni, akkor porkára megy, porkászik, ha pedig ki megy meglesni, hogy visszatér-e a dögmaradékra, akkor csügre megy.”

A porkász tehát egy kifejezés arra, ha a frissen lehullott téli hóban, amikor a vadon élő állat nyoma még jól kivehető, a vadász elindul a vad után. A jó porkásznak sokszor egy népes család köszönhette a betevőjét, nem maradhatott ki reggel, amikor a szűz havat megpillantva egy családfő ne fogta volna a puskáját és a téli kabátját, hogy zsákmány után menjen.

A hó azonban más fontos szerepet is betöltött a vadászok életében száz évvel ezelőtt. Ha túl zord volt a tél és a hóréteg felszíne megfagyott, védeni kellett a foglyokat, hogy egész évben garantálva legyen a szaporulat. Erről így ír Kékessy:

„Kemény telekben, különösen szironyos hóban, mikor a hó felülete megkérgesedik, szegény foglyainkra ínséges idők várnak. A terület tulajdonosának ilyenkor gondoskodni kell vadjairól, mert az éhségtől legyengült fogoly a menekülésre is alig képes és még sokkal könnyebben prédájává válik az örökké ólálkodó szemfüles ragadozóknak.”

A vadászmester azt tanácsolja, hogy ilyen időszakban a gazdák tömjék meg a fogolyetetőket, ahol a madarak élelemhez juthatnak. Máskülönben nem lesz mire porkászni. 

Utánajártunk és kiderült, hogy a vadászok nagyrésze ismeri és a téli vadászatok során ma is használja ezt a kifejezést. 

Forrás: OSZK