A középkorban így vécéztek, pokoli felvételek kerültek elő
Olvass tovább...
Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a hatalmas uralkodók is csupán emberek voltak, természetes napi szükségletekkel. A vécézés megoldása néha egészen kínosra sikeredett.
A világtörténelem egyik legnagyobb uralkodója kétségkívül a francia XIV. Lajos volt. Napkirálynak is hívták, aki elképesztően hosszú ideig, 1643-tól 1715-ig (vagyis 72 esztendeig) ült a trónon.
Vajon milyen lehetett a magánélete? Lényegében semmilyen, hiszen a szigorú udvari etikettnek megfelelően szinte minden perce be volt osztva. A napjai nem teltek egyhangúságban, viszont számtalan olyan mozzanatot tartalmaztak, amelyeket ma már enyhén szólva is furcsának találhatunk.
Olvass tovább...
Lajos például irtózott a fürdéstől, állítólag háromszor ült csupán kádban a hosszú élete során, mert attól tartott, hogy a víz fertőzéseket terjeszt. Előnyben részesítette a különféle méregdrága parfümöket, amelyek persze inkább csak elfedték, semmint semlegesítették a testszagot. Viszont a király naponta ötször cserélt inget, hogy valamennyire fenntartsa a tisztaság és frissesség látszatát.
A szóbeszéd úgy tartja, hogy az uralkodó a legnagyobb magányt igénylő perceiben sem lehetett egyedül. Konkrétabban: a kis- és nagydolgait is társaságban kellett elvégeznie, és aligha állapítható meg, hogy ez kinek okozhatott kínosabb pillanatokat.
1703-ban például egy vadászat után jó néhány nemes ebédhez készülődött, és ennek során megosztották egymás között a fenti intim pillanatok részleteit. Az egyikük azzal dicsekedett el, hogy rendszeresen meghívták a királyi pisilésekre, sőt Lajos 1697-es nagy hasmenésénél is ott lehetett. Néhány „csepp” még a ruhájára is fröccsent.
Olvass tovább...
A fontainebleau-i kastély állítólag maga volt a mélységes fertő ebből a szempontból. Nemcsak az udvari emberek és a vendégek, de még a szolgák is ott könnyítettek magukon, ahol éppen rájuk jött a szükség. XIV. Lajos sógornőjének fenn is maradt erről egy híres levele:
„Nagyon boldogan elmész és sz.rsz, amikor csak akarsz” – dicsérte a körülményeket a nagynénjének, a király azonban Versailles-ban már szigorúbb szabályokat vezetett be. Vécéket alakíttatott ki, ám ennek ellenére előfordult, hogy az udvaroncok a sarkokban vagy kint a kertben végezték el a dolgukat.
Lajos speciális vécészéket kapott, és – akarta, nem akarta – a tanácsadói is ott asszisztáltak mellette még a használata közben is, és közben államügyeket tárgyaltak. Az eszköz tisztításáról szolgák hada gondoskodott, és a többi vécé tartalmát is általában két ottani tóba vezették bele.
A francia királyoknál nagyjából így nézett ki a reggeli ébresztési ceremónia: