Valentin másnapján belekukkantottam a férjem telefonjába: felfordult a gyomrom, rögtön beadtam a válási papírokat

Klára élete egyik legemlékezetesebb Valentin-napozásán volt túl, nem is gondolta, hogy egy este ennyi év után is ilyen romantikusan telhet, ám másnap hidegzuhanyként érte a felismerés, hogy a párjának vaj van a füle mögött. Ma az ő történetét olvashatjátok, levelét apró -kizárólag stilisztikai - változtatásokkal közöljük.

Őszintén szólva mikor ezeket a sorokat írom, már túl vagyok pár Brandy-n. Nem is gondoltam volna, hogy egy kis alkoholtól, és némi szerelmi drámától ennyire megszalad a virtuális tollam, de bizony úgy érzem van mit mesélnem. A férjem és én 6 éve vagyunk házasok, nagyon fiatalon kötöttük össze az életünket, és erre őszintén szólva még büszkék is voltunk erre.

Most, mikor mindenki olyan sokáig húzza, és azt hiszi övé a világ, nem kell sietnie, van még idő, mi már a 20-as éveink elején úgy döntöttünk, hogy belevágunk, és mi mindig ott voltunk egymásnak. Együtt építettük fel az életünket, és igazából már jóideje úgy éreztem, hogy  gyerekvállalás lehetne a következő lépcsőfog, kiépítettünk már egy olyan biztos egzisztenciát, amire lehet építeni.

A dolog viszont valamiért nem sikerült, sokszor mikor arra került a sor, a férjemnek egyszerűen nem volt kedve. Itt már minden buta liba gyanakodott volna, hogy valami nincs rendben, csak én nem. Úgy tekintettem a férjemre, mint egy igazi lelki társ, mindig mindenben lehetett rá számítani, és úgy gondolom én is rengeteget tettem azért, hogy kivívjam a tiszteletét.

Azonban mint ahogy az kiderült, óriásit tévedtem.

A férjem Valentin nap alkalmából igencsak kitett magáért, hozzá kell tenni, nem volt nehéz dolga. Mindketten imádjuk a filmeket, óriási moziba járók vagyunk, és az Imádlak utálni ideális programnak bizonyult.

Nem valami elmés film, de hát nem azért ültünk be rá, hanem Sydney Sweeney óriási mellei, és Top Gun-os csávó isteni teste miatt.

A férjem viszont utána meglepett egy gyertyafényes vacsorával, még egy csokor rózsát is kikészített az asztalra, igazán romantikus volt. Éjszaka ráadásul egy óriásit szexeltünk, remekül sikerült ez a kis randevúnk.

Reggel a férjem telefonján matattam, mert szerettem volna elküldeni magamnak az estéről készült fotókat. Igen, legyünk őszinték, egy kicsit villogni akartam a boldogságommal, mert mi baj van azzal? Tökéletesen tisztában vagyok a férjem képernyőzárjának a kódjával, mivel közöttünk nincsenek titkok. Mivel a fotók elég nagyméretűek voltak, megnyitottam az e-maileket, hogy úgy küldjem át magamnak, és akkor ért a hidegrázós felismerés.

Egy olvasatlan üzenet ékeskedett a postaláda tetején, a következő szöveggel: Boldog Valentinnapot csődör!

Megnyitottam, egy pajzán videó volt a legjobb barátnőmmel, aki épp magához nyúlt a felvételeken, és közben a férjem csodálatos farkáról elmélkedett.

Annyira lesokkolt a dolog, hogy csapot-papot otthagytam, és átmentem a szüleimhez. Édesapám elképesztő dühbe gurult, anyukám azt mondta, hogy ők valójában már sejtették egy ideje, mivel láttak árulkodó jeleket. Hogy pontosan miket, azt igazából nem is tudtam megjegyezni, mert még mindig sokkos állapotban voltam.

Egy ideig még gondolkodtam azon, hogy talán érdemes lenne megbeszélni a dolgokat, és felfejteni, hogy mi is történt itt? Természetesen az is átfutott a fejemen, hogy talán csak én értek félre valamit. A bennem tomboló düh azonban mindent felülírt, legszívesebben soha többé nem is találkoznék a férjemmel, annyira gyűlölöm a gazembert. Megbíztam benne, és így elárult? Nála már csak a ribanc barátnőmet utálom jobban, akit teljesen félreismertem. Mégis hogy lehettek képesek erre?

A válási papírokat még a délután folyamán beadtam, talán nem mondtam, de válóperes jogász vagyok, tudom mi ilyenkor a teendő, mint ahogy azt is, hogy hangozzon bármilyen dramatikusnak, innen még mindig van visszaút.

Nem is gondolnák az emberek, hogy válás közben milyen sokan szokták meggondolni magukat, ahogy az indulatok lejjebb hagynak. Vajon én is közéjük tartozom? Mert most őszintén, jelenleg olyasmiken fantáziálgatok, hogy kitépem a volt barátnőm összes haját, és azzal kötöm fel a férjem farkát valamelyik dunai hídra. De ez ilyenkor teljesen normális, nem?

Bárhogy is legyen, úgy érzem földbe tiporták, megszégyenítettek és kiröhögtek a hátam mögött. Szerintem senki sem érdemli ezt, legszívesebben egyszerűen csak eltűnnék, hogy megszűnjön ez a fojtogató fájdalom...