Az egész Holdra szállás kamu volt? A NASA sem tud mit mondani ezekre a bizonyítékokra
Olvass tovább...
Egy tudós érvekkel bizonyítja: virtuális valóságban élünk.
Ha úgy érzed, hogy egy számítógépes szimulációban élsz, mint például a Mátrixban, akkor lehet, hogy tényleg igazad van. Melvin Vopson, a Portsmouthi Egyetem fizikával foglalkozó docense ezzel foglalkozott és megdöbbentő végeredményre jutott.
Olvass tovább...
Szerinte életünk számos olyan nyomot tartalmaz, amelyek arra utalnak, hogy csupán szereplők vagyunk egy fejlett virtuális világban és kísérletet tervez ennek bizonyítására. A szakértő szerint például az a tény, hogy a fény és a hang terjedésének korlátai vannak, azt sugallja, hogy ezeket egy számítógép-processzor sebessége szabályozza. De az univerzumot irányító fizika törvényei is hasonlóak a számítógépes kódhoz, mondja, míg az anyagot alkotó elemi részecskék olyanok, mint a pixelek. Az egyik legmeggyőzőbb nyom azonban a szimmetria, amelyet a hétköznapi világban megfigyelhetünk, a pillangóktól a virágokig, hópelyhekig és tengeri csillagokig át.
Olvass tovább...
A szimmetria mindenhol jelen van, mert a gépek így rendelik a digitálisan felépített világot. Az univerzumban ez a rengeteg szimmetria (nem pedig aszimmetria) olyan dolog, amit soha nem sikerült megmagyarázni
– mondta Vopson professzor a Daily Mailnek.
A tudós azzal érvel, hogy smikor dolgokat építünk vagy tervezünk, a legszimmetrikusabb formákat kell használnunk, hogy leegyszerűsítsük a folyamatot. Ha a téglák teljesen szabálytalan alakúak lennének, az építés szinte lehetetlen vagy sokkal bonyolultabb lenne. Ugyanez a helyzet, amikor számítógépes programokat vagy virtuális valóságokat tervezünk – és ez maximalizálja a hatékonyságot, minimalizálja az energiafogyasztást vagy a számítási teljesítményt.
Olvass tovább...
Az akadémikus azt is gondolja, hogy a kvantummechanika bizarr és kevéssé értett világa azt sugallja, hogy az élet nem az, aminek látszik. Leginkább a kvantumösszefonódás miatt gondolja ezt, amely lehetővé teszi két részecske kísérteties összekapcsolását, így ha az egyiket manipulálod, akkor automatikusan és azonnal manipulálod a másikat is, függetlenül attól, hogy milyen messze vannak egymástól. A hatás látszólag gyorsabb, mint a fénysebesség, aminek lehetetlennek kellene lennie. Ez azonban azzal magyarázható, hogy egy virtuális valóság kódon belül minden „helynek” (pontnak) nagyjából egyformán távol kell lennie a központi processzortól.