A leghíresebb magyar ötvös: Restaurálta a Szent Koronát, Erzsébet királynőnek és Ferenc Józsefnek is dolgozott - budapesti utcatábla emlékeztet nagyságára

Az ötvösművészet meglehetősen rejtélyes szakma. Az átlagember számára teljesen ismeretlen eszközökkel dolgoznak, furcsa műhelyekben, elképesztő tárgyakkal veszik magukat körbe. Egy-egy elkészült termékük a felhasznált anyagoktól függően vagyonokba is kerülhet, szolgáltatásaikat a királyi családoktól az utca emberéig a társadalom széles rétege veszi igénybe. Az ötvösművészek neve maxmium kiváltságos társaságokban terjed, akik egyedi ékszereket rendelnek. Budapest utcáin kalandozva azonban mi magunk is találkozhatunk az egyik legnagylelkűbb magyar ötvösművész nevével.

Laky Adolf életpályája már születésekor ki volt találva, és ő nem is tiltakozott ellene. 1829-ben született Pesten, jómódú családban. Már édesapja is ékszerész-ötvös volt, mellette tanulta ki a szakmát gyerekkortól kezdve. Noha a festészet is érdekelte, apja mellett dolgozva egyre ügyesebbé vált. Rész vett az 1848-as forrdalomban is, mindössze 19 évesen fegyvert ragadott, ám a bukás után bujkálni kényszerült. Nyugat-Európába ment, Páriszban és Velencében finomította ötvös-technikáit, majd a hazatérés után átvette apja Szervita téri üzletét.

Az általa készített ékszerek felkeltették az arisztokrata körök figyelmét is, Ferenc Jószefnek és Erzsébet királynénak is készíett ékszertartót. Kitüntetést azonban egész élete során nem fogadott el (noha még meg is kédezték tőle hogy milyen fajtát szeretne), hitvallása szerint cseledkni önzetlenül kell, a rang és a kitüntetés egyáltalán nem fontos.

Az ötvös pályafutásának a csúcsának is tekinthető, amikor felkérést kapott a Szent Korona restaurációjára. Ő örömmel vállalta, megtiszteltetésnek élte meg a felkérést. Laky Adolf számára azonban nem csak mestersége, hanem befektetései is kifizetődönek számítottak. A Pesti Hazai Takarékpénztár részvénytársaság iindulásakor hazafiságból 180 részvényt vásárolt, és a válllakozás későbbi sikerének köszönhetően óriási vagyonra tett szert.

Laky Adolf pénzének nagy részét jótékonykodásra használta, felesége elmondása alapján kiterjedt naplókat vezetett az általa különféle embereknek havonta folyósított apanázsokról. Mivel korábban maga is foglalkozott festészettel, mecénási tevékenysége is kibontakozott ebben az irányban, nagy műgyűjtőnek számított, zuglói villájában rengeteg kortárs festő képe lógott a falakon. Halála után találták meg végrendeletét, melyben vagyonáról részletesen rendelkezett: egy egész sór órház, egyházi szervezet, árvaház részesült Laky Adolf vagyonából, és természetesen feleségéről is gondoskodott.

Temetésén több ezer ember vett részt, és már halála után egy évvel utcát neveztek el róla. Laky Adolf egész életében a népét szolgálta, noha szakmája inkább az elit körök számára bírt kiemelt jelentőséggel, azonban így megszerzett vagyonát a társadalom elesett rétegeinek segítésére használta fel.