A legendás hegycsúcs meghódítása a fájdalom és áldozatvállalás története, hazánk is siratja egy bátor gyermekét

A Mount Everest meghódítása mindig is az emberi kitartás lenyűgöző példáját jelentette. Az Everest a világ legmagasabb hegye, amely 8 848 méteres magasságával még a legedzettebb sportemberek számára is komoly kihívást jelent. Az expedíciók története hosszú évtizedekre nyúlik vissza, és tele van hihetetlen kalandokkal, veszélyekkel és magukkal ragadó sikerekkel.

Sajnos az elmúlt napokban egy honfitársunk, Suhajda Szilárd is életét adta a csúcs meghódításáért cserébe.  A tehetséges magyar hegymászó, oxigénpalack és segítők nélkül (úgynevezett tiszta mászással) próbálta elérni a csúcsot. Utoljára szerda délelőtt adott magáról életjelet, 8700 méteres magasságból. Később úgy tűnt, még lehet remény, miután egy másik expedíció tagjai megtalálták őt a Hillary-lépcsőnél, de nem tudtak segíteni rajta. A hegymászó oldalán közzétett közlemény szerint később a legjobb nepáli hegyi vezetőkből összeállított keresőcsapat indult utána, de nem sikerült megtalálniuk.

Az eltelt időt, valamint az időjárási és terepviszonyokat figyelembe véve semmilyen további esélye nincs annak, hogy a hegymászót életben találják, ezért a földi keresést befejezték. Szilárd a The Big Five sorozatként ismert hegymászófeladat részeként próbálta megmászni a legendás hegyet. A legnehezebbnek tartott K2 és a Lhoce már sikerült neki, a Mount Everesten pedig a nyomkövetője alapján 8795 méteres magasságig ért fel, ezzel a magyarok közül ő az, aki a legmagasabbra jutott palack és serpák segítsége nélkül.

Az Everest csúcsának meghódítására irányuló kísérletek a 20. század elején kezdődtek. Az első komoly expedíció a britek 1921-es próbálkozása volt, azonban nem jártak sikerrel. Az elkövetkező kísérletek szintén kudarcba fulladtak, sok halálos áldozatot követelve és hozzájárulva a hegy halálos és elérhetetlen csúcsának mítoszához.

A következő években további expedíciók követték egymást, többek között svájci, német és amerikai csapatok próbálkoztak meg a sokak által lehetetlennek ítélt feladattal. 1953-ban azonban történelmi pillanat következett be, amikor két hegymászó, Edmund Hillary új-zélandi és Tenzing Norgay nepáli serpa sikeresen elérte a Mount Everest csúcsát. Ez volt az első dokumentált csúcshódítás, aminek köszönhetően óriási hírnévre tett szert mindkét résztvevő.

A Hillary-Norgay expedíció sikerének nagyon komoly hatása volt a hegymászás világára. Utánuk számos másik expedíció próbálkozott a csúcs elérésével, közülük többen sikerrel is jártak. A félelmet nem ismerő sportemberek folyamatosan keresik a legoptimálisabb útvonalakat és módszereket a csúcshoz való feljutáshoz. A sziklák, gleccserek és a hegy állandóan változó időjárása azonban mindig óriási kockázatokat jelent.

Az Everest meghódítása nem csupán a fizikai kitartásról szól, hanem a mentális erőről és az önfegyelemről is. Ilyen magasságban a ritka levegő légzési nehézségeket és oxigénhiányt okoz. A hegymászóknak rendkívül jól kell felkészülniük a magaslati betegség kockázatára, amely súlyos egészségügyi problémákat okozhat. Az expedíciók tagjainak módszeresen és megfontoltan kell emelkedniük, időt adva a testüknek, hogy a csúcs elérése előtt hozzá tudjanak szokni a magaslati viszonyokhoz.

A Mount Everest felfedezése és meghódítása abból az alapvető emberi vágyból táplálkozik, hogy átlépjük a határainkat és felfedezzünk olyan területeket, amelyek korábban elérhetetlenek voltak. A csúcshódítások és önfeláldozó kísérletek az emberi kitartás és a küzdelem szimbólumai, azok, akik sikerrel a részei lehetnek ennek, örökre beírták magukat a történelembe.

Az alábbi videó Suhajda Szilárd sikeres K2 expedíciójába enged némi betekintést.