Végre kiderült, hogy melyik török csodafegyver okozta a magyarok vesztét Mohácsnál

Jócskán hozzájárul a nemzeti öntudattal járó össznépi fájdalomhoz a mohácsi csatavesztés rettegett, 1526-os dátuma. Szulejmán szultán döntő horderejű és személyesen felügyelt hadjárata végső tőrdöfést vitt be, a már évszázazok óta csak önmagát marcangoló országunk szívébe.

A Magyar Királyság a híres vereséget követően gyors összeomlásba fordult, hogy aztán háromrészre szakadva, csak árnyéka lehessen egykorvolt dicső múltjának.

Igaz, a múlt már korán előrevetítette, hogy a hazai nemesség és a vezetés rétegei közti folyamatos ellentét végül a külső ellenségnek fognak kedvezni. 

Az 1526-os vereség lassan éppen 500 év távlatából roppant elkerülhetetlennek látszik, bár azt nehéz ráhúzni megállapításként, hogy szükségszerű lett volna. Az biztos, hogy a majdnem másfélévszázados török rabiga hozzájárult a magyarokról kialakult világképhez, illetve a magyarság mindenkori kultúrájához. Igaz, szerencsénkre a Balkán több balsorsú részével ellentétben nem honosodott meg a mohamedán vallás hazánkban. Az egykori szenvedés ellenére is a köztudatban déminozált szerepben ragadt meg a barbár, keresztény ellenes Oszmán Birodalom. Pedig az elmúlt héten bemutatott XXI. század adásban is kimondásra került, a sokszor túlzó korabeli, majd későbbi feljegyzések is erősen túlzóak lehettek a hódító hadak erőszakosságát, szélsőségességét illetően. 

Sőt, a kutatók szerint korántsem barbár hadakról beszélhetünk, lévén harci kultúrájuk is messze meghaladta a szinte szedett-vetettnek festő királyit, amely még így is kénytelen volt szövetséges hatalmas zsoldosait igénybe venni. II. Lajos és nemesei alá végül egy körülbelül 20 ezres sereg tartozott a mohácsi csatánál, melytől három-négyszeres túerőben képvisletette magát a török sokadalom. A műsor állítása szerint ugyan jól kezdtek a "magyarok", de szinte biztos, hogyy félrevezették őket. Továbbá az is hamar kiderült, hogy a számunkra akkor még csúcstechnikának számító lőfegyverek jelenlétére sem igazán számítottak az illetékesek.

Azonban a törökök a legkorszerűbb dél-európai mesterektől ellesett fogásokkal alkották meg sajátjaikat, majd külön erre épített taktikával gyakorlatilag szitává lőtték a vastag páncélba öltözött lovagjainkat.

Így tehát kijelenthető, hogy a létszámhátrány, és a korszerűtlen hadászati elemek egyaránt hozzájárultak a Magyar Királyság, és az eleső magyar király, II. Lajos vesztéhez. A korábban fellelt pálos Biblia, melyben török nyelvű, de arab betűvel ellátott szöveg található egy érdekes, de nem mérvadó mementója a mohácsi csatának. A szakértő szerint csupán túlzó állítások vannak benne a harcról, természetesen részrehajló módon a török felé. A megmosolygtató számadatok miatt érdemes megtekinteni azt a XXI. század alábbi adásában.