Titokzatos viking kódra derült fény, ez alapvetően megváltoztatja a róluk kialakított képet

A vikingek Skandináviában éltek, és a 8. és 11. század között fél Európát rettegésben tartották rablóportyáikkal és hódító hadjárataikkal. Kiváló hajósoknak számítottak, de nemcsak a partok mentén öldököltek és fosztogattak, hanem egészen meglepő távolságokra eljutottak. Emlegették őket varég néven is, és így még a korai magyar királyok testőrségeiben is megtalálhatók voltak.

A vikingek társadalmáról meglehetősen sokat tudunk, bár voltak olyan törvényeik, szabályaik, amelyeket nem feltétlenül rögzítettek írásban, hanem csak a közmegegyezés alapján működtek. Ilyen volt a titokzatos Drengr-kód is, amely bátorságra, kalandkeresésre, hűségre és becsületre tanította a vikingeket, és állítólag ez hajtotta őket mindig ismeretlen területek, új célok felé.

A Drengr szó a legmerészebb, legerősebb és legdicsőbb harcosokat jelölte a skandinávok körében. Nagyra becsülték őket a közösségben, a férfiak követendő példának tartották az életvitelüket. Írásban tehát mindez nem volt rögzítve, ám bizonyosan létezett az a rejtélyes kód, amely minderre vonatkozott.

Ha úgy tetszik, a 13–14. századi óskandináv sagák ezt örökítették meg, betekintést engedve a vitéz vikingek mindennapjaiba, illetve hősi tetteibe. Természetesen a középkori leletek, temetkezési helyek mindezt alátámasztják, megerősítik, vagyis a Drengr harcosok tényleg egyfajta elitet képeztek a viking társadalmon belül.

A Skandináviából az európai kontinens délebbi részeire érkező portyázók tehát nem céltalanul gyilkoltak és fosztogattak, hanem nagyon is kiforrott erkölcsi alap, világnézet vezérelte őket. A Drengr-kód egyértelmű volt, a társadalom minden tagját a vitézsége alapján ítéltek meg, és ez alapján történt a tagolódás. Minden népnek szüksége van hasonló irányelvekre, szervezettségre a hosszú távú fennmaradáshoz, és részben ez magyarázhatja a vikingek évszázadokon át tartó kiemelkedését is.