Belénk van kódolva a szemétség?

Azt gondolnánk, hogy alapvetően kedvesek vagyunk embertársainkal, ugye? Pedig nem így van! A legújabb pszichológiai kutatások arra a megdöbbentő eredményre jutottak, hogy nemhogy nem segítjük egymást, hanem még élvezzük is, ha a másik kínos helyzetbe kerül és nem tud róla! Már az első fázisban azt tapasztalták, hogy nagyon kevesen hívták fel a figyelmüket az amúgy feltűnő rendellenességekre...

Utána több hasonló kísérleti helyzetet – hibás prezentáció, tévesen kimondott név és hasonlók – teremtettek, és mindannyiszor az derült ki, hogy az emberek észreveszik ugyan, hogy valami nem stimmel, de fukarkodnak a visszajelzéssel, a feedbackkel - írja a Harvard Business School. 

"Mindannyian szeretünk úgy gondolni magunkra, mint aki konstruktív visszajelzést adna valakinek, de a tanulmány azt sugallja, hogy a legtöbb ember még kis krízishelyzetben sem teszi ezt. Az emberek túlbecsülik a visszajelzés adásának negatív következményeit saját magukra nézve, valamint alábecsülik a másik személy számára jelentkező előnyöket. Ez a félreértés még akkor is fennáll, ha a visszajelzést adó és a visszajelzést kapó személy jól ismeri egymást”

 – mondja Francesa. Tehát, esezrint a barátok sem mindig szólnak egymásnak, ha mondjuk saláta szorult a másik fél foga közé! Nem meglepő, hogy Francesca Gino és szerzőtársai milyen válaszokat kaptak, amikor értékelték az alanyok viselkedését.

A hallgatagok nem akarták megsérteni vagy zavarba hozni embertársukat, mások azzal nyugtatták magukat, hogy nem az ő dolguk szóba hozni a malőrt. A kutatók azt tartják újdonságnak a nem túl bonyolult kísérletsorozatukban, hogy azt is kiderítették: a legtöbben csak a maguk kényelmére gondolnak, ezért alábecsülik, mennyire fontos lenne a kis figyelmeztetés a másik embernek.

Sőt, a fiatal amerikai kutatónők azt is megállapították, hogy minél nagyobb következményekkel jár a hiba, annál kevésbé gondolják az emberek, hogy a másiknak nagy szüksége lenne a konstruktív visszajelzésre.