„Hát milyen viselkedés ez?!” - botrány tört ki a Lidl-ben, bunkó pénztáros idegesítette fel a vásárlót

Mindannyiunknak vannak rossz napjai. Biztos voltunk már olyan szituációban, hogy mikor elmentünk a boltba, nem volt éppen túl kedves az eladó velünk, de tegyük a kezünket a szívünkre, és valljuk be azt is, hogy vevőként sem vagyunk mindig a legkedvesebb formánkban egy fárasztó nap után, mikor még a boltba is el kell mennünk este.

Így ez egy oda-vissza dolog. Manapság szinte divat lett az interneten „fröcsögni” és pillanatnyi figyelemért cserébe egy panaszkodós bejegyzést írni, ahol mindenki rossz, és mi vagyunk az ártatlanok. De a másik oldalt is érdemes ilyenkor meghallgatni.

Hiszen a vevő abból az alapelvből indul ki, hogy mindig a vásárlónak van igaza. Igen, de vannak azért kivételek, és itt jön be a tolerancia és az emberség.

Szerkesztőségünkbe érkezett egy levél, miszerint az egyik olvasónk felháborítónak találta a kiszolgálást és elbeszélése szerint az eladó bunkón viselkedett vele az egyik magyarországi Lidlben. A levélből egy részlet:

„Amikor végre sorra kerültem, közölte, hogy már bezárt, rám se nézett, nem is köszönt. Amikor mondtam neki, hogy de már felpakoltam az árukat, elkezdett fejeket vágni és flegmázni. Majd nagy kegyesen leolvasta az árukat, úgy dobálta őket le, ahogy csak lehet, a visszajárót szó szerint ledobta a pultra és már állt is fel a kasszától. Hát milyen viselkedés ez?!”

– számolt be tapasztalatairól egy olvasó.

Ilyenkor adódik a kérdés, hogy vajon hova siethetett az eladó? Mert az is lehet, hogy éppen lejárt az aznapi műszakja és rohannia kellett valahova időre, vagy éppen most kapott hívást arról, hogy kórházba került a gyereke. De az is lehet, hogy nem volt nyomós oka a sietségre, és valóban udvariatlan volt a vásárlóval. Ilyenkor érdemes lehet mindkét oldal elbeszélésében hallani a történetet, és csupán azért, mert eladó valaki, és egy pult mögött másokat szolgál ki, nem megfeledkezni arról, hogy ő is ember, és neki is lehet rosszabb napja.

Elpanaszolni a minket bántó eseményeket persze mindig egyszerű, és azt is tudjuk, hogy egy ilyen esetben a nyilvánosságnak köszönhetően, a beszámolónak lehetnek káros körülményei az eladóra nézve, és ilyenkor úgy érezheti a vásárló, hogy nyert. De megéri? Mindenki maga döntse el, hogy jobb-e neki azzal, amikor esetleg egy pillanatnyi felháborodás hevében ő kirúgat az állásából egy másik embert.

Persze létezik az a véglet is, mikor az eladó még bőven munkaidőn belül van, nem kell sehova sürgősen rohannia, és ő mégis extrémen udvariatlaul viselkedek a vevővel. Ebben az esetben vagy az „ami a boltban történik, az ott is marad” elvet alkalmazzuk, vagy jelenetet csinálunk, elkérjük a panaszkönyvet, és jól kikérjük a magunk igazát. Ismét rajtunk áll a döntés.