Megrázó vallomás: az exmodell Görög Zita már többször menekült meg a halál torkából

Amikor pár héttel ezelőtt kibukkant az RTL-en futó Celeb vagyok ments ki innen! legfőbb botránya, miszerint Vadon Janiék kihasználtak egy tízéves kolumbiai kisfiút, akkor Görög Zita elsőként mondta el a véleményét és állt ki a valós gyerekvédelem mellett. A magyar modell és színésznő mindig is híres volt arról, hogy nem fél kimondani a gondolatait nyilvánosan.

Ha úgy érzi, hogy az igazságérzetét sérti valami, akkor feláll és pontot tesz a végére. Az 1979. szeptember 27-én születő 43 éves Nő már sokkal jobban olyannak tűnik, aki épp azért meri vállalni önmagát, mert pontosan tisztában van a hibáival, a gyengeségeivel, és mégis elfogadta saját magát olyannak, amilyen. Nem szeretne már mindenáron mindenkinek megfelelni, kivétel a családja és ő maga.

A minap a hivatalos Instagram oldalán tett ki egy képet, amihez egy hosszú leírást is írt: arról, hogy milyen különleges a sors, és hogy valójában tényleg minden okkal történik.

„Sodort már el hatalmas hullám a Tirrén tengeren, csúsztam meg a Grand canyon szikláin de sárba is ragadtam estélyiben fekve. Késtem le gépet Taiwanon, ami lezuhant, dobált repülő Curacao felett, amit hurrikán kísért a térségben. 2001ben csak a szerencsének köszönhetem, hogy épp nem voltam New Yorkban szeptember 11-én. Megúsztam busz robbantást Jeruzsálemben és néztem végig Prágában egy áradást a hotel szobámból,"

- kezdte a monológot Zita. A szövegén látszik, hogy egyszerre szívből jővő őszinteség, és egyszerre tudatosan megfontolt mondatokból áll össze,

„Hiszem, hogy ha kések annak oka van és nem kifogásként használom. Nem engedem megingatni magam a megérzéseimben, mert nincs is semmi más eszközöm! Ha valami lehetőségtől, helyzettől összeszorul a gyomrom, arra nemet mondok, legyen szó gyereknevelésről vagy munkáról.

Persze tanulom még a megérzések és félelmek közötti különbség felismerését, de ez a belső utazásom legizgalmasabb része."

A nagy önismereti vallomás hátterét egyébként az Intimissimi fotózás adta: hogy mindig mindenhol történik valami és egy szituáció a legváratlanabb pillanatban tud a legveszélyesebb lenni. Emiatt is kezdte el felsorolni azokat az utazásain történő történéseket, amiket tanulságként élt meg:

„Mára már megtanultam, hogy igenis bíznom kell a megérzéseimben. Akármiről is legyen szó."