Tényleg másképp szexeltek a középkorban?
Olvass tovább...
A középkori skandináv harcosokról téves kép él a köztudatban.
A vikingek folyamatosan divatban vannak, századokkal ezelőtt mesék, legendák, sőt operák születtek róluk, mostanában pedig filmsorozatok. Ezek a vad skandináv hajósok és harcosok pedig meglehetősen régen, a 8. és a 11. század között pusztítottak és raboltak Európában, emlékük azonban máig elevenen él a nép képzeletében.
Vajon mennyit tudunk a magánéletükről? Szerencsére elég sokat, ám a legintimebb részletek viszonylag ritkán kerülnek szóba. A többistenhitű vikingek társadalma az urak, a parasztok és a rabszolgák rendjére tagozódott, a nők pedig elnyomott helyzetben voltak, bár még így is sokkal több szabadságuk volt, mint más korabeli asszonyoknak.
Olvass tovább...
Téves az a kép, hogy minden viking férfi kőkemény macsó volt, a nők pedig rettenthetetlen amazonok, erre jó példa az, hogy a harcosok meglepően sokszor mostak hajat, észrevették ugyanis, hogy a szappan kiváló ellenszere a fejtetveknek.
Na, és mi a helyzet a házasélettel? A vikingek a magánéletben szívesen öltöztek színes ruhákba, sokan a hajukat is festették, és a férfiak nem ritkán arra vetemedtek, hogy a mezőn szedett virággal kedveskedjenek szívük választottjának.
A házasságtörés természetesen náluk is szokásban volt, és a felszarvazott férj jogosultságot kapott arra, hogy megölje hűtlen nejét és annak szeretőjét. Ha viszont a nő nem volt elégedett a házasságával (például szexuális téren), akkor el is hagyhatta az urát. Nem volt ritka, hogy egy lány már 12 évesen férjhez ment.
Olvass tovább...
A közösülésre nem használtak durva szavakat, sőt ezen a téren kifejezetten szemérmeseknek számítottak. Ha valaki arról beszélt, hogy ráirányult egy nőre a figyelme, vagy találkoztak egy ágyban, esetleg hancúrozott a hasán, akkor a másik biztos lehetett benne, hogy beszélgetőtársa a szexről vallott neki.
A leszbikusság, női szerelem ritkán említett téma volt, sokkal gyakrabban beszéltek a férfi homoszexualitásról, amely látványosabban, feltűnőbben fejeződött ki. A vikingek ezt nem tartották perverzitásnak, mégis elítélték, hiszen gyávaságként értelmezték azt, ha egy férfi aláveti magát egy másiknak.