Világító húsevő férgek gyógyították meg a katonák súlyos sebeit, angyali ragyogásnak hívják a jelenséget

Egyesek szerint a háborúval kapcsolatos történeteket csak azért találtak ki, hogy felvidítsák a megfáradt katonákat a csatatéren. Más történetek valószínűleg az unalom szüleményei voltak, a többi mese pedig tudatmódosító szerek hatásának az eredményeként születhetett.

A shilohi csatában több mint 3000 katona halt meg, további 16 ezer pedig megsebesült, és egyik félnél sem voltak az orvosok felkészülve ezekre a számokra. Nemcsak a golyó- és szuronysebek voltak problémák, hanem az azt követő fertőzések is. Miután több hónapig meneteltek, és csak szántóföldi takarmányt ettek, az immunrendszerük legyengült, és szervezetük nem tudott önállóan leküzdeni egy fertőzést. A katonák piszkos, meleg, nyílt sebei tökéletes helyet jelentettek a baktériumoknak, az antibiotikumok pedig akkor még ismeretlenek voltak.

A sebesült katonák közül sok olyan fertőzésben halt meg, amelyet a mai orvostudomány gond nélkül meg tudott volna gyógyítani.

A többi katonának két napon keresztül kellett sárban-esőben éjszakázni, miközben az orvosokra vártak. Amikor leszállt az éjszaka, valami furcsát vettek észre: némelyiküknek halvány kék fénnyel izzó sebei voltak a csatatér sötétjében.

A furcsább az volt, amikor észrevették, hogy az izzó sebekkel rendelkező katonák túlélési aránya jobb, és a sebeik gyorsabban gyógyulnak, mint a kék fény nélküliek. A titokzatos fényt „Angyal ragyogásának” nevezték el.

Csak 2001-ben sikerült azonosítani ezeket az angyalokat, amikor a 17 éves Bill Martin a családjával ellátogatott a csatatérre. Anyja mikrobiológus volt az USA Mezőgazdasági Kutatószolgálatánál, és abban az időben a talajban élő lumineszcens baktériumokat tanulmányozta.

Barátjával, Jon Curtisszel együtt kutatták a baktériumokat. Az édesanyja által tanulmányozott baktériumot Photorhabdus luminescensnek hívták, amelyek a fonálférgek beleiben élnek.

A fonálférgek rovarlárvákra vadásznak, befurakodnak a testükbe, és az ereikben laknak. Ezután kihánynak valamit, amit „P Luminescens”-nek hívnak, ami elpusztítja az összes többi baktériumot a rovargazdák testében, hagyva a fonálférgeket táplálkozni, növekedni és szaporodni. Miután a rovart belülről alapvetően kiürítették, a fonálféreg izzó kék baktériumokat esznek, alapvetően azért, hogy átvigyék egy másik rovar áldozatába. A baktériumok kék fénye más rovarokat is vonz, így könnyebben megtalálhatják a következő áldozataikat a bélférgek.

A baktériumokkal kapcsolatban az volt talán a legérdekesebb, hogy nem maradnak életben meleg környezetben – de akkor hogyan élték túl a katonák sebeit? A válasz Tennessee hűvös tavaszi időjárása volt, plusz adjunk hozzá két napig tartó folyamatos esőt és hideget, tehát a katonák nagy valószínűséggel hipotermiát kaptak, amiben már megélhettek a baktériumok.