Egyiptomban találtak rá egy ősi, rejtélyes magyar törzsre, amely ma sem keveredik a helybéliekkel

A magyarság bő 1100 éve él a Kárpát-medencében, viszonylagos elszigeteltségben, hiszen a genetikai és nyelvrokonaink is távolabb laknak tőlünk. Éppen ezért meghökkentő minden olyan hír, amikor arról hallunk, hogy a világ valamelyik szegletében magyarul beszélő vagy tőlünk elszakadt csoportokkal találkoztak.

Így van ez a magyarábokkal is, akik a mai Egyiptom és Szudán határán, Núbiában élnek, és magyarnak vallják magukat. Nevük nem a magyar és arab szavak összetételéből keletkezett, hanem azt jelenti, hogy magyar törzs, és a létszámuk még ma is néhány 10 ezerre tehető.

Hogyan kerültek oda? A viharos magyar történelmet ismerve ez nem is olyan nagy csoda. A legenda szerint Ibrahim el-Madzsari (vagyis Ábrahám, a magyar) a török szultán seregében szolgált a 16. század elején, és egy alkalommal a Szudán északi részén lévő Vádi-Halfába küldték a csapatával, hogy kifüstöljék onnan a marhatolvaj arab nomádokat.

A küldetés teljesítésével a csapat vezérének számító Ábrahám ott maradt, és feleségül vett egy helybéli nőt. Született egy fiuk, Musza, aki szintén helyben házasodott (több asszonya is volt), és végül ez a két férfiú lett a magyaráb törzs őse.

Bár az Asszuáni-gát megépítésekor, az 1960-as években kénytelenek voltak elhagyni eredeti lakóhelyüket, a magyarábok azóta is őrzik kultúrájukat, nem keverednek másokkal. A szokásaikban, vallásukban keresztény, iszlám és pogány elemek egyaránt keverednek.

Friss kutatások szerint az őseik közt nemcsak magyarok, hanem délszlávok (főleg bosnyákok) is lehettek. A hódoltság idején a törökök rengeteg gyereket szedtek össze a Kárpát-medencében, hogy keményen harcoló janicsárokat faragjanak belőlük, az elődeink tehát így jutottak el a távoli Afrikába.

Az angol beteg című film kapcsán ismert Almásy László gróf a két világháború között maga is találkozott a törzs képviselőivel, az 1990-es években pedig Fodor István orientalista szintén meglátogatta őket. A döbbenetes történetről Vujity Tvrtko is beszámolt, így a szélesebb magyarországi közönség is tudomást szerezhetett róla.

Magyarok egy újabb hulláma Mária Terézia idején, a 18. században is kijutott Afrikába, ők azonban elkülönülten élnek az eredeti magyaráboktól. Arabul beszélnek, míg az ősi magyarábok núbiai nyelven, magyarul tehát egyikük sem tud, bár kétségkívül érdekes lett volna megvizsgálni, hogy mivé fejlődött volna a nyelvünk a 16. század óta, egy elzárt közegben.