Mikor került a zöld szín a magyar zászlóba? – Az Árpád-háziak idején még nem igazán volt ott

A magyar zászló az egyik hivatalos állami jelkép, amelyet minden honfitársunk természetesen rögtön felismer. De aligha lenne így, ha az egyik ősünk idetévedne a múltból, mert a piros-fehér-zöld trikolór kialakulása hosszabb időt vett igénybe, és nem is olyan régi, mint a legtöbben gondolják.

Az 1360 körül született Képes Krónika a magyar sereget még vörös zászló alatt harcoló hadként írja le, a lobogón a fekete karvaly (turul) képe volt látható. Ugyanebben a munkában már feltűnik a vörös-fehér színkombináció is, a zöld azonban még nem. Ez különös, hiszen II. András egyik 1222-ben kelt okmányán a pecsét már piros-fehér-zöld selyemzsinóron függött.

Ezek a nemzeti színek csak 1608-ban jelentek meg koronázáson, mégpedig Pozsonyban, II. Mátyás avatási ceremóniáján. Közben a 13. században, majd Hunyadi Mátyás idején is fel-felbukkant a zöld a zászlón, de csak a hármas halom színeként.

A 18. századtól óriási „szégyent” jelentett, hogy a magyarságot megfosztották nemzeti színeitől, és helyette a Habsburgok fekete-sárga zászlaját kellett használnunk hosszú időn keresztül. A kocka csak alig 200 éve fordult.

A magyar történelemben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszakában mondták ki először, hogy a piros-fehér-zöld jelenti a nemzeti színeinket, korábban minden használat szokásjog alapján történt. A trikolór akkor kikerült a közhivatalokra, valamint a polgárság és a nemzetőrség használta.

A bukás utáni megtorlás újabb hullámvölgyet hozott a nemzeti zászló történetében, az 1867-es kiegyezés azonban hivatalosan is visszaállította a magyar szín- és címerhasználatot. A vörös a hagyomány szerint az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezi.