Szakíthatunk valakivel üzenetben? Elmondjuk, hogy miért igen

Nem hiszek abban, hogy lehet békésen szakítani. Akik szeretetben távoznak, azok vagy soha nem is szerették egymást, vagy már rég kihűlt a láng. Manapság már teljesen más a szakítás kultúrája, mint a szüleink idejében, amikor lehetőségünk sem volt nem személyesen megmondani társunknak, hogy bizony ezt mi nem akarjuk tovább folytatni. De manapság már számtalan lehetőségünk van kibújni a felelősség vagy a kínos pillanatok alól.

Most vegyük sorra azt, hogy miért nem biztos, hogy rossz megoldás, ha nem személyesen a másik szemébe nézve közöljük a rosszhírt.

Üzenetben szakítani tényleg eszméletlen taplóság?

Vannak azok a típusok, többek között magamat is ide sorolom, akik jobban ki tudják fejezni magukat írásban.

Amikor személyesen szeretnénk elválni a másiktól, nagyon sok a befolyásoló tényező: sírás, érzelmi zsarolás, esetleg egy nyilvános jelenet és a legrosszabb a győzködés, amit én csak könyörgésnek hívok.

Ezek természetes velejárói a szakításnak, azonban vannak, aki ezektől az érzelmi kitörésektől vagy elbizonytalanodnak, vagy nem tudják értelmesen átadni azt, hogy miért is szeretnének véget vetni a kapcsolatnak.

Ellenben, ha egy szépen megfogalmazott hosszabb lélegzetvételű üzenetben írjuk meg érzéseinket, jobban át tudjuk adni azt, hogy miért jutottunk erre a következtetésre és a másik félnek van lehetősége megemészteni az olvasottakat.

Azért is tartom jobb ötletnek az üzenetben szakítást, mivel nagyon sok pár később azért nem tud jó vagy esetleg kulturált viszonyt ápolni, mert olyan sebeket okoznak egymásnak a szakítás hevében, amit már nem lehet helyrehozni vagy esetleg elfelejteni.

Talán ezen is tud finomítani, ha nem vagyunk egymás társaságában a drámai pillanatban és aludni is tudunk egyet, mielőtt magunkból kikelve a kertben tüzeljük el életünk addigi szerelmének ruháit. Természetesen a legkorrektebb, ha azt amit írásban közölnénk, a másik szemébe nézve drámáktól mentesen is át tudnánk adni, de az élet ugye nem amerikai popcorn movie.