Lehet-e a barátod vagy a fodrászod a pszichológusod? - Mi a különbség a szakmai és a hétköznapi beszélgetés között?

„Minek neked pszichológus, nincsenek barátaid?”

- hangzik el sokszor a reakció. Napjainkban is még sokan gondolnak a pszichológusra egyfajta agysebészként, akihez csak akkor kell menni, ha megőrült valaki, vagy depressziós. 

Ha megkérünk valakit, hogy képzelje el a terápiát, nagy valószínűséggel a következő kép jelenik meg előtte: a kanapén fekszik egy ember, a pszichológus mellette ül, hallgatja és jegyzetel, majd bólogat. Néha megkérdezi, hogyan érzett, amikor történt az adott eset és egy idő után még az anyádra is rákérdez.

A valóságban pedig az ember leggyakrabban ül a kanapén, a pszichológus nem mindig jegyzetel és nem fog az anyádról kérdezni, hacsak nem azért mész, mert róla szeretnél beszélni. 

De akkor mégis miről kérdez a pszichológus? Mi a célja a beszélgetésnek és miben különbözik ez a barátaiddal való csevejtől? 

Nem kizárt az, hogy a barátaink is tudnak segítséggel szolgálni, ha lelki gondjaink vannak. Sőt, legtöbbször már csak az rengeteget segít, ha kihangosítjuk a gondolatainkat és valaki meghallgat minket.

Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a baráti gondoskodás nem elég és szakmai segítségre van szükség.

A legfontosabb különbség a barátaink és a pszichológus között a nézőpontjuk rólunk. Míg a barátoknak már van egy kialakult képe személyünkről, addig a pszichológusnál teljesen tiszta lappal indulunk, még nem ismer minket és ezért nem is elfogult.

Ez azért fontos, mert a barátod olyannak lát, amilyen az ő szemében vagy és nem biztos, hogy tud a problémádra kívülállóként tekinteni.

Más szavakkal: nem tudja objektíven megvizsgálni a helyzeted és felmérni azt, hogy milyen lehetőségeid vannak. Ezzel szemben a pszichológus arra törekszik, hogy minél tisztábban lásson téged és megismerje a problémádat, hogy a leghatékonyabban tudjon neked segíteni. 

Hogyan is történik valójában a szakmai segítségnyújtás? Míg a barátod kéretlen tanácsokkal bombázhat vagy akár utasításokat is adhat („csináld azt, hogy...”, „szerintem szakítanotok kéne.”), addig a pszichológus nem fogja neked megmondani, hogy mit csinálj. 

Nem azért, mert nem lát megoldásokat, hanem azért, mert neki az a célja, hogy te hozz magadnak olyan döntést, ami számodra a legmegfelelőbb.

Azáltal, hogy a barátod helyetted próbál megoldásokat keresni és tanácsol, átveszi tőled a problémamegoldást vagy akár a döntés felelősségét is. Így később számon is kérik többen a ''nagyokost'', ha esetleg nem úgy sülnek el a dolgok, ahogyan tervezték. 

A kanapén való beszélgetésben sokak számára kiábrándító vagy hűvös lehet első benyomásra az, ahogyan a pszichológus viselkedik: visszakérdez, nem oszt meg magáról magánéleti ügyeket, meghatározza a beszélgetés idejét, stb.

Azonban ezek is csak mind azt szolgálják, hogy minél jobban tudjon téged a kérdéseivel eljuttatni a saját válaszaidhoz. 

A pszichológusnak tehát nincsenek elvárásai a kérdések mögött és nem várja tágra nyílt szemekkel, hogy azt mondd, amit hallani szeretne. A kérdései és a figyelme arra szolgál, hogy neked segítsen. 

A barátok azért is vannak, mert támogatjuk egymást, de nem szégyen beismerni azt, ha az embernek professzionális segítségre van szüksége.