Így zajlott az élet a szultán háremében – tényleg minden ágyasával szexelnie kellett?

A háremeket izgató és titokzatos helyeknek tartották mindig is az európaiak. Maga a szó tiltott, illetve szent helyet jelentett, mert ebbe a női lakosztályba csak a férj és szűkebb családja, illetve az őrökként alkalmazott, herélt eunuchok léphettek be.

A hárem nem török találmány, ugyanis az ókori Asszíriában, Perzsiában és Egyiptomban is ismert volt ez az „intézmény”, és tévedés az is, hogy az Oszmán Birodalomban csak a szultán tarthatott ágyasokat, hiszen a török férfiak nagyjából 10 százaléka engedhette meg magának ezt a státuszszimbólumot.

A legtöbben úgy képzelik el az uralkodói háremet, hogy a szultán a több száz gyönyörű szeretője közül minden este másikkal bújt ágyba, pedig ilyen tettrekészség még egy kakasnak is dicsőségére szolgált volna a tyúkudvarban.

Tény, hogy a 17-18. században egyszerre akár 1200 háremhölgy is élhetett a török udvarban, ám közülük csak kevesen jutottak az uralkodó közvetlen közelébe. Mielőtt a lányokat felvették a hárembe, alaposan megvizsgálták őket – például a halk horkolás is kizáró tényező lehetett.

A szexuális élet rejtelmeibe nevelőnők vezették be a hölgyeket, mert a szultán társaságában már nem lehetett ügyetlenkedni. Sok esetben az uralkodó vette el a szüzességüket, így az oktatás inkább elméleti volt.

Az esti „szolgálatot” teljesítő hölgyet természetesen alaposan felkészítették. Megfürdették, beillatosították, szépen felöltöztették, hogy valóban kívánatos „falatként” kerüljön ura és parancsolója elé. Amelyik ágyas fiú örököst szült, az a szultánfeleségek közé emelkedett. Védekezésről nyilván szó sem lehetett a háremben.

A napi rutin során a lányok nevelésére-oktatására is nagy gondot fordítottak, ami akkoriban nem volt jellemző az Oszmán Birodalomra. A tánctól a matematikáig sok mindent elsajátíttattak velük, vagyis egy átlagos háremhölgy nemcsak szép, de okos is volt.

Viszonylag kevesen szexelhettek a szultánnal, az udvarban lévő több száz szépség jó része soha még csak egy szót sem váltott az uralkodóval. A háremet ugyanakkor csak ritkán hagyhatták el, nehogy véletlenül foltot ejtsenek a szultán méltóságán egy-egy meggondolatlan cselekedetükkel.