Valóságos csoda: levágták a fejét, de utána még két mérföldet gyalogolt

A középkor időszakában milliónyi csodás történet született, amelyeket mai ésszel már nehéz felfogni és elhinni. Elődeink fantáziája különösen a szentek tettei kapcsán működött élénken, például Párizsi Szent Dénes keresztény vértanú utolsó perceinek felidézésénél.

A mai francia főváros első püspöke a 3. században élt, és a hagyomány szerint megvédi a hozzá fohászkodókat a megszállottságtól és a fejfájástól. Azért éppen ezektől, mert a legenda úgy tartja, hogy nem mindennapi módon fejezte be földi életét.

Szent Dénest (franciául: Saint-Denis) Fábián pápa idején küldték el Gallia megtérítésére, ám a pogányok nem fogadták túl szívélyesen. A három és fél évszázaddal később íródott legenda szerint Párizs legmagasabb hegyén, a mai Montmartre-on fejezték le, amely abban az időben talán druida szent hely lehetett. A Montmartre feltehetőleg a kivégzésről kaphatta nevét, hiszen az ófrancia nyelvben (Mons Martyrum ) „mártírok hegye” jelentéssel bír.

Az állhatatos püspökkel azonban nem volt egyszerű dolga a pogányoknak, ugyanis Dénes a kard lesújtása után felkapta fejét a földről, és még két mérföldet gyalogolt, mielőtt összeesett. Közben természetesen egész úton prédikált.

A halála helyén szentélyt emeltek, ebből lett később a híres Saint-Denis-székesegyház, amely a középkortól egészen a francia forradalomig a francia királyok (összesen 43 uralkodó) temetkezési helyéül szolgált. Dénes testét állítólag a Szajnába dobták, ám hívei kihalászták onnan, és méltó módon eltemették.

A legenda úgy tartja, hogy a halála előtt még túlélt egy kegyetlen kivégzést. Miután a pogányok megkínozták, testét egy rostélyhoz bilincselték, tűz fölé tették, majd vadállatok elé dobták, végül keresztre szögezték, de akkor még életben maradt.