Így éld túl a bevásárlást a dackorszakos gyerekkel

Új értelmet nyer a lista
A dackorszakos 2-3 éves azt látja, hogy a bolt olyan, mint a megtestesült kánaán: ott aztán minden van! És ha van, akkor kell is. Ezen az anyanyomorító hozzáálláson úgy változtathatunk, ha előre megbeszéljük vele, miért megyünk a boltba. Készítsünk olyan listát, amit ő is tud értelmezni, azaz, rajzoljuk le, mire van szükségünk. A bolt előtt szánjunk időt arra, hogy átbeszéljük a listát. Azt is mondjuk el, hogy máshoz nem nyúlunk, viszont örülnénk, ha segítene megkeresni a listán szereplő dolgokat. Akár a kincskeresés! Egyrészt feladatot kap a kicsi, ami leköti, másrészt igazi hisztimentes élmény lehet a bevásárlás.

Következetesség

Meg kell mondani a gyerkőcnek, hogy ha olyasmit szeretne, ami nincs a listán, és erősködik, akkor hazamegyünk. A harmadik bepróbálkozásnál váltsuk is valóra az ígéretünket. Soha ne engedjünk a hisztinek, mert csak azt tanulja meg, hogy a drámázással eléri, amit akar. A következő alkalommal bizonyára kétszer is meggondolja, rázendítsen-e.

Fáradtan, éhesen soha!

Ha jót akarunk magunknak és vásárló honfitársainknak, akkor ne alvásidő és ne is evés előtt intézzük a bevásárlást. A fáradt gyerek bárhol kiborul, ez különösen igaz a zsúfolt, neonfényes üzletekre, ahol túl sok inger éri a kicsiket. Az éhes gyerekkel hasonló a helyzet, mint az éhes felnőttel: mindent meg akar venni, ami ehető, iható és jó sok cukor van benne. Ha mindenképpen el kell szaladnunk még vacsi előtt a boltba, akkor vigyünk magunkkal egy kis rágcsát. Nem ördögtől való az sem, amikor a gyerkőc a boltban választ egy pogit, ha a pénztárnál kifizetjük, bár tény, hogy sokan nem díjazzák ezt a módszert.

[[cikk2]]

És ha a gyerek mégis hisztizik?

A legangyalibb gyerekből is kibújik időnként a kisördög, hiszen nekik is lehet rossz napjuk. Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, ha következetesek maradunk – tehát nem kapja meg azt, amiért kitört a hiszti. Helyette próbáljunk nyugodtak maradni, akármilyen nehéz is. Segíthet az ölelés, ha megkérjük, hogy lélegezzen velünk mélyeket. Valljuk be, nem a földön hempergő gyerek az igazán zavaró, hanem a megrovó pillantások kereszttüze, amik azt üzenik, megbuktunk a szülőség vizsgán. A legnagyobb segítség az lenne, ha mi, édesanyák nem ítélkeznénk egymás felett.