A 25 és 35 év közötti fiatalok közül egyre többen érzik magukat válságban

Egy 2017-es LinkedIn tanulmány szerint a brit fiatalok 72 százaléka élte át ezt a válságot, és több mint 32 százalékuk jelenleg is ebben szenved. De hogyan és miért kerülhet valaki huszonévesen életválságba? És egyáltalán milyen tüneteket produkál ez az állapot? Kezdjük az elején. 

Kik is valójában a milleniumi nemzedék tagjai?

A millenniumi nemzedék, másnéven az Y-generáció tagjai közvetlenül az ezredforduló előtt, 1980 és 2000 között születtek. Ők az a generáció, akik jelenleg a fiatal felnőtt társadalom gerincét alkotják: legnagyobb részük már befejezte az egyetemet, és dolgozik, vagy legalábbis abban a korban van, hogy a munkavállalás és a családalapítás már nemcsak egy homályos jövőképként lebeg előttük, hanem valós „elvárásként”. És a probléma lényegében az elvárásokban gyökeredzik. Gondoljunk csak bele! Szüleink és nagyszüleink 30 éves korukra már házasok voltak, megszülettek az első gyerekek, karrierjük – akár valamilyen szakmában, akár háztartásbeliként – elindult egy úton, amely megkérdőjelezhetetlenül vitte őket előre, új célok és kihívások felé.

^{Eksüvő a Bakáts téren 1979-ben, háttérben a Ráday utca. Forrás: fortepan.hu}

Napjainkban azonban a házasságkötés és a gyermekvállalás is jóval későbbre tolódott. A fiatalok egyre később repülnek ki a családi fészekből, minek következtében létrejött az úgynevezett „mamahotel” fogalma. Ennek lényege, hogy számos fiatal sokkal később hagyja el a szülői házat, mint régebben, ez idő alatt pedig lényegében a szüleik tartják el őket. Vekerdy Tamás a jelenséget „szociális pubertásnak” nevezi. 

„Az érintett fiatalok később válnak munkavállalókká, és később válnak szülőkké is, mint ami kedvező lenne. További okok közé sorolható, hogy a folyamatosan emelkedő ingatlan-, és albérletárak miatt nehéz önállóan lakást vásárolni vagy egy albérletet egyedül fenntartani. Sokan ezért az otthonlakást választják, kényszerből vagy anyagi okokból." _{^{(Forrás: Wikipédia)}}

Bár az Y-generáció tagjai számos nagyszerű tulajdonsággal rendelkeznek (könnyen beilleszkednek a multikulturális környezetbe, kreatívak, merészek és ügyesen használják a modern technika vívmányait), mégis nehezen akklimatizálódnak a javarészt idősebb generációk által dominált munka világához. 

Mivel nem találják a helyüket a munkahelyi viszonyok között, gyakran diplomahalmozóvá válnak, ám sokan ilyenkor sem kerülnek közelebb ahhoz, hogy rátaláljanak önmagukra. Mindez azt eredményezi, hogy a 25–35 év közötti fiataloknál elindul egy intenzív lélekkutatási időszak, amely gyakran a karrier és a választott életút újraértékelését eredményezi.

^{Forrás: PixaBay}

A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy sokan barátaikhoz, ismerőseikhez hasonlítják saját életüket, amely további szorongást válthat ki belőlük, és olykor sajnos mentális zavarokat, depressziót is eredményezhet.

Rendkívül leegyszerűsítve az életválság akkor következik be, amikor megkérdőjelezzük az élet értelmét, és úgy érezzük, hogy nem teljesítettük korábbi elvárásainkat.

Ott vagyunk, ahol ennyi idősen lenni akartunk? 

A Linkedin korábban említett tanulmányából kiderül, hogy a nők nagyobb valószínűséggel élnek át efféle „negyedéleti” válságot, a brit Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai szerint viszont 2019-ben jóval több férfi lett öngyilkos, ami arra utalhat, hogy a fiatal férfiakat a felszín alatt jobban megviseli az alkalmatlanság érzése.

Hilda Burke klinikai pszichoterapeuta szerint a 25 éves kor legalább olyan komoly mérföldkővé vált, mint például a 18, a 21 vagy 30 év.