A fél ország imádja, mégis lekerült a magyar éttermek étlapjáról

A magyar konyhának számos olyan étele van, amelynek kimondottan vegyes a megítélése, egyszerűbben fogalmazva: vagy imádjuk, vagy utáljuk. Mind közül talán a pacal az, aminek a legmegosztóbb a fogyasztóközönsége, de van egy hasonlóan régi klasszikus, amit rengetegen szeretnek, de legalább ennyien viszolyognak is tőle, ez pedig nem más, mint a szalontüdő.

Az ellenérzést leginkább a belsőségek váltják ki, a pacal esetében is hasonló az oka. Annak idején nem fintorogtak ennyien a hasonló ételek miatt, lévén a belsőség olcsó volt, mindenki számára elérhető, ráadásul kiadós fogásokat lehetett belőle készíteni.

Ezért terjedt el Magyarországon a szalontüdő

A szalontüdő a Dining Guide átfogó cikke szerint a paraszti és a polgári lakosságnál is népszerűvé vált, amihez az első világháború húshiánya is nagyban hozzájárult, de már a 18-19. században is ismerték.

A Habsburg konyhából hagyták örökül és eredetileg a borjú tüdejéből készült fogás kapta ezt a nevet, később azonban átterjedt az összes változatra. A tejfölös-savanyú uborkás mártáshoz zsemlegombócot készítettek, a tüdőt apróra vágták, hogy jól átfőjön a fűszeres lében, a lényege pedig, hogy kanállal, jó falós módon lehessen fogyasztani.

Az éttermek keresett ínyencsége volt

Évtizedekkel ezelőtt rengeteg étteremben szerepelt az étlapon a szalontüdő, mostanra azonban ez már a múlt, és csak elvétve lehet vele találkozni. Aki kóstolta, leginkább a vadashoz hasonlítja (főleg a gombóc és a mártás miatt), csak savanykásabb változatban.

Szintén lényeges, hogy aki eddig sem rajongott a belsőségekért, az valószínűleg ezután sem fog kapkodni utána, de aki például a pacallal barátságot kötött, annak a szalontüdőt is érdemes kipróbálnia.

Mutatunk egy klasszikus receptet, így aki kedvet kapna hozzá, máris elkészítheti, annyira nem is bonyolult: