Több tízezer forintnak megfelelő pénz hever az utcán és senki nem mer hozzányúlni: akár börtönnel is sújthatják, ki összeszedi

Elképesztő mértékű az a kulturális sokk, ami az embert Ázsiában éri. Az előző cikkek alapján ki lehet találni, hogy nekem most Ázsián belül Kínába és Thaiföldre volt szerencsém ellátogatni. Bár sokat utaztam már a világban, de csak Európán belül: viszont ott is kiütközött, hogy mennyire más a többi nemzet mentalitása a magyarokéhoz képest. Az ország lélekben gazdag: egyébként hihetetlen szegénységben élnek, kevés pénzből és azt is kőkemény munkával keresik meg.

Mégis mindenki vidám és mosolyog: a turistákat nem idegesítő jelenségnek tartják, akit a pénz miatt el kell viselni, hanem egy másik embernek, akivel tisztelettel és kedvesen bánnak.

De ma egy másik megdöbbentő dologgal is találkoztam, amit bár eddig is tudtam, de ma biztossá vált: az egyik legbecsületesebb népség lehet a thai.

Pattayát szokás a bűn városának is nevezni, ami nem véletlen: töménytelen mennyiségben tolja az arcodba a drogokat, az italt és nincs olyan férfi, nő, vagy nembináris személy, aki itt ne találna a legfurcsább vágyai kielégítésére is nagyjából 100 embert, egy utcában. Utcából meg rengeteg van. Ezzel élesen szembe megy (gondolnánk mi), hogy minden prostibódéra jut egy gyönyörű, aranyozott Buddhaszentély, amelynek a környékén egy darab szemetet nem látni. Ajándékot azonban annál többet: valamiért szegénynek rengeteg Fantát adományoznak (kibontják és szívószállal együtt lehelyezik neki), eddig egyetlen szobornál láttam egy teli felespoharat.

A szentség és a szexuális explicitás ilyen fajta kettősége teljesen megborítja a turistát.

De alkalmazkodnak: hiába a rengeteg részeg orosz, a hangos angol, vagy épp a tomboló kínai, a szentélyeket meg sem közelítik és tiszteletteljesen vagy távol maradnak tőle, vagy ők maguk is ajándékot hagynak ott a nagy tanítónak. Erre mondjuk törvényi szabályozás is van: bármit lehet, mindent szabad, minden eladó, de ha bármilyen kárt tennél egy ilyen szentélyben, vagy esetleg a mindenhova kihelyezett szeretett királyuk portréjában, akkor gondolkodás nélkül börtönbe vágnak, hiába vagy te turista, vagy hiába csak viccből csináltad.

Mégsem a börtönbüntetés tartja vissza az embereket attól, hogy tiszteljék ezeket a műemlékeket.

A mai látnivaló, amit megnéztem, a Nagy Buddha néven futott: a neve sokat elárul. óriási aranyozott Buddha szobrok, díszes aranyszobrok, csomó csomó giccs, amit megvásárolhatsz és egy szentély, ahol egy igazi szerzetes áldja meg az arra fogékonyakat. Mindenhova adományos ládák kihelyezve, ahová a turisták szorgalmasan dobálják a pénzt, simogatják a Buddha hasát, fürdetik a kis Buddhákat. Van szeretetfal, ahová felírhatod, aki hiányzik, teamécses, amit meggyújthatsz valakiért és még kalitkákba zárt kicsi pinty is, akit nagyjából 1000 forint fejében szabadon engednek.

És mi az, ami a legjobban meglepett? Rengeteg, több száz ezer forintnak megfelelő pénz van kihelyezve az emberek által olyan távolságban, ahol azt bárki eléri és senkinek nem jut eszébe hozzányúlni, vagy eltenni. Talán egyetlen aprócska tábla figyelmeztet, hogy ne tedd, de nem emiatt nem veszik el. Egyszerűen a hely szentsége, az ország atmoszférája és az itt élő emberek számára elképzelhetetlen, hogy elvegyenek valamit, ami nem az övék. Kamerát sem láttam kihelyezve, mert nincs rá szükség: ez egy kimondatlan paktum, egy ősbizalom: nem a tiéd, hagyd ott. Ehhez egy kis anekdota: a 100-as és az 1000-es címlet nagyon hasonló, aki először jár itt, biztosan összekeveri. Nagyjából nyolc alkalommal láttam, ahogy az eladó lélekszakadva lohol a turista után és adja vissza neki az otthagyott pénzt, de a taxis sem szívesen fogad el borravalót. Meg akarnak élni, de nem más kárán és ez szerintem csodálatos.

Az adományokat a hatalmas szobrok karbantartására fordítják, amivel lehet dolog bőven, így a pénz igazából jó helyre megy. Az utibeszámolót erről a csodálatos helyről írtam, íme a Nagy Buddha: