Életveszélyes háziállatot tartanak egyre többen, őrült divat terjed az állatok szerelmesei között

Sokan tartanak háziállatot és egyre divatosabbak az egzotikus állatfajták is. Pókok, madarak, emlősök széles választéka áll a bevállalós állatszerető gazdik rendelkezésére. Veszélyes állatokból sincs hiány most viszont egy olyan őrület kezdett terjedni, amire eddig nem volt példa. Egy veszélyes halfajt kezdtek egyre többen háziállatként tartani, ami könnyedén leharaphatja akár egy felnőtt ember karját is. A krokodil és az aligátorteknős után újabb veszélyes házikedvenc hódít, mutatjuk mit kell róla tudni.

Az arapaima, más néven pirarucu vagy paiche, a világ egyik legnagyobb édesvízi hala, amely kizárólag a dél-amerikai Amazonasi-medence vizeiben fordul elő.

Az arapaima akár 3 méter hosszú is lehet és elérheti a 200 kilogrammos tömeget, bár a vadon élő példányok manapság ritkán nőnek ekkorára. Teste hosszúkás, áramvonalas, pikkelyei pedig nagyok és páncélszerűek. Az oldalait vöröses árnyalatú foltok díszítik, amelyek különösen a farokrészen látványosak
A faj egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy obligát légző, azaz kénytelen levegőt lélegezni, mivel kopoltyúi nem biztosítanak elegendő oxigént az életbenmaradáshoz. Rendszeresen a felszínre kell emelkednie, hogy oxigént szívjon a módosult úszóhólyagján keresztül, amely lényegében tüdőként működik.

Az arapaima az Amazonas és mellékfolyóinak lassan áramló, mocsaras, oxigénhiányos vízrendszereiben él. Kedveli az áradások során kialakuló ártéri erdőket és tavakat. Eredetileg kizárólag az Amazonas-medencéjében élt, de akvakultúrában más országokba is betelepítették, például Bolíviába, Peru más régióiba, sőt Délkelet-Ázsiába is.

Az arapaima ragadozó, elsősorban halakat, rákokat és kisebb vízi gerinceseket fogyaszt, de madarakat és emlősöket is képes megölni ejteni, ha azok a víz közelében tartózkodnak. Hirtelen támad, gyors mozdulattal kapja el áldozatát. Érzékelői  lehetővé teszik, hogy a víz rezgései alapján észlelje zsákmányát még a zavaros környezetben is.

A párzási időszak az esős évszak kezdete (november-március) előtt zajlik. Az arapaima fészkeket ás a sekély vízbe, ahova a nőstény lerakja ikráit. A hímek védik a fészket és a kikelő ivadékokat, néhány hétig még oxigéndús vízbuborékokat is juttatnak a fészek közelébe, ezzel is segítve az utódok túlélését. A fiatalok gyorsan nőnek és már egy év alatt elérhetik a 1 métert.

Az arapaima húsa ízletes és szálkamentes, ezért nagy népszerűségnek örvend Dél-Amerikában, különösen Brazíliában, ahol a pirarucu néven ismert hal a gasztronómia különlegessége. Mivel a halat könnyű a felszínen megpillantani légzése közben, a hagyományos halászat során ideális célpontnak számít. Ez vezetett a túlhalászáshoz, amely jelentősen megtizedelte a populációt.

A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) a sebezhető kategóriába sorolta az arapaimát. A legnagyobb veszélyt a túlhalászat, az élőhelyek csökkenő területe, valamint a vízszennyezés jelenti. Több természetvédelmi projekt igyekszik fenntartható halászati gyakorlatokat bevezetni, különösen a helyi közösségek bevonásával.

A faj szerepel a CITES II. függelékében, ami korlátozza a nemzetközi kereskedelmet, de nem tiltja teljesen. Ugyanakkor az azonosítás nehézségei és az illegális halászat továbbra is komoly gondot jelentenek.

Az arapaima egy ősi hal, amely a csontos halak egyik legrégibb képviselője. Rokonai 100 millió évre visszamenőleg ismertek a fosszilis leletek alapján. Az evolúció kutatásánál is gyakran előkerül a különleges faj.

Íme a felvétel a veszélyes háziállatról, melyet külföldön dragon fish néven is ismernek: