Egy könnyednek szánt négyes vacsora pecsételte meg a házasságomat.
Annamária férje régóta dolgozott azon, hogy feljebb lépjen a céges raglétrán. A jövőjét mindenképpen itt képzelte el, mivel egy nagyon családias, jó hangulatú, értéket teremtő vállalatról volt szó, ahol megbecsülték. A következő lépcsőfok az lett volna, hogy beveszik cégtársnak, ezt pedig egy amolyan baráti vacsora előzte meg. Itt pedig valami olyan dolog történt, amire senki nem számított. Most az ő történetüket olvashatjátok:
Mélységesen meg vagyon döbbenve és hiába történt már néhány hónapja ez az eset, egyszerűen nem csitulnak bennem az indulatok. Mindig is jó feleségnek tartottam magam, aki segít a férjének boldogulni. Amolyan háttérszél, aki csendben támogatja, de közben megvan a maga élete is. Ő ezt mindig is szerette bennem, teljesen jól megvoltunk. Amikor bekerült ahhoz a céghez, ahol most már társtulajdonos, akkor még mind a ketten pályakezdő, szegény fiatalok voltunk. Bérelt lakás, olcsó kocsi, zacskós leves.
[[cikk1]]
Amikor megtudtam, hogy van esélye az előléptetésre, amire olyan régóta vágyott, madarat lehetett volna velem fogatni. A főnöke egy aranyember, nagyon kedvelem, soha nem tudott róla a (most már volt) férjem semmi rosszat mondani. így amikor egy amolyan céges vacsora szerűséget akart nálam rendezni a férjem tiszteletére, azonnal belementem. A főnök egy évvel ezelőtt megházasodott és a feleségét még nem ismertem, a férjem már találkozott vele.
[[cikk2]]
Még rosszabb volt az egészben, hogy egészen elbűvölő volt. Tényleg bármiről el lehetett vele beszélgetni. Az este fogyott rendesen az alkohol, mind a ketten taxival érkeztek. Amikor már tetőfokára hágott a hangulat, akkor a férjem főnöke egyszer csak egy amolyan részeg őszinteségi rohamban azt mondta a férjemnek: te (nem akarom leírni a nevét, mivel azóta megkapta az állást és bármennyire is megalázott, nem akarom lejáratni), én már olyan régen meg akarok kérdezni valamit.
A férjem hasonlóan vidáman érdeklődött, hogy mi lenne az mire olyan válasz érkezett, amire az életben soha nem számítottam: az a helyzet, hogy itt van ez a gyönyörű nő, a feleségem, akivel imádjuk egymást, minden percben, de az asszony fejébe beverte magát az a gondolat, hogy milyen lehet veled. Benne lenné, hogy megnézze?
[[cikk3]]
Vártam a férjem felháborodását, már arra is felkészültem, hogy ott helyben felmond, de ehelyett egészen más történt: rákacsintott a lányra és mondta neki, hogy tudtam én, hogy van itt valami huncutság te lány. Csináljuk.
Mintha leforráztak volna. Mintha elfelejtette volna, hogy ott ülök, hogy én főztem a vacsorát, hogy én támogattam a diploma megszerzésében. Egy csinos, törékeny, bevállalós fekete démon és vége mindennek. Mintha észre sem vett volna. Majd rám nézett és közölte: drágám, a jövőnkért!
Én mosolyogtam, felálltam az asztaltól és eljöttem. A dolog megtörtént. Én viszont nem ültem vissza többet ahhoz az asztalhoz. Bár világ életemben egy támogató ember voltam, ezért hálát és lojalitást várok el. Ő pedig megszegte az egyezségünket. Másnap nem értette mi a baj, a következő hónapban már könyörgött, de én beadtam a válást és nem tágítottam. Van néhány ismerősöm a cégnél, akiktől tudok ezt azt: időnként hármasban járnak el elég érdekes partikra és a férjemet a magas beosztása ellenére azóta is csak a főnök szukájának tartják. Hát ilyen a karma.