Hatalmas baj van a magyar férfiakkal, aggasztó tendenciáról számolnak be az elhanyagolt feleségek

Kirívóan sokan élnek olyan házasságban, amiben valamilyen formán napról napra sérelmeket, sebeket szereznek. Sokszor apróságokból indul ez ki, olyan dolgokból, hogy a szenvedő fél még el is gondolkozik azon, jogosan érzi-e kellemetlenül magát, nem reagál-e túl egy hétköznapi szituációt, biztos más férfi (nő) is csinálja ezt, nem csak a párja. Egy építő, minőségi, szereteten és tiszteleten alapuló párkapcsolatban olyan, hogy drámázás, lehurrogás, érvénytelenítés, vagy elfojtás nem fordulhat elő, így ha egyáltalán felmerül az a gondolat, hogy valamit nem lehet elmondani őszintén a partnernek, nem lehet jelezni egy (vagy több) kényelmetlen incidenst, akkor már önmagában érdemes elgondolkodni a kapcsolaton.

Sok a kiégett férfi és sok az elhanyagolt feleség: nem találnak egymásra az igények.

Segítsetek, adjatok tanácsot, nem tudom, hogy én látom-e rosszul a helyzetet, vagy valóban gáz amit a párom csinál? A nemi életünk havi egyre csökkent, az is semmilyen, érzem, hogy nincs ott fejben, nem fontos neki az én örömöm. Mindent megpróbáltam már: fehérneműk, randi, beszélgetés, a kedvenc vacsorája. Büntettem csenddel, üvöltöttem már, semmi nem használ. Néhány napja rajtakaptam, amint éppen magának okoz örömet, innentől pedig figyeltem őt: naponta többször eltűnik telefonnal a fürdőbe, magára zárja az ajtót és találok arra utaló nyomokat, hogy rendszeresen ezt teszi. Nem vagyok rá büszke, de belenéztem a telefonjába és elképesztő mennyiségű felnőttfilmet találtam, képeket, valamint fiatal lányokat követ bizonyos oldalakon, akiknek fizet is a tartalmakért. Velem pedig már nem is törődik. Ha számon kérem, akkor letagadja, mit tehetnék? Úgy érzem lassan elfogyok.

Női csoportok tucatjaiban jelenik meg ilyen és ehhez nagyon hasonló poszt, ahol a házasságukat menteni akaró nők kétségbeesetten keresnek valamiféle visszaigazolást arról, hogy egyrészt tényleg létezik a probléma, ami őket zavarja, másrészt, hogy ezt a problémát nem ők idézték elő, nem tehetnek róla, de esetleg tehetnek valamit a házasság megjavításért.

A folytonos visszautasítás és elhidegülés mind a két félnél önbizalomhiányhoz vezet.

Csodálatos iskolapéldája egy házasság tégláról téglára való leépítésének a fenti eset, amiben a közösségi média tanúsága szerint mérhetetlenül sok nő sínylődik éppen most is. Nehéz megérteni mi is történt pontosan, mikor történt és miért, az emberi agy ilyenkor ösztönösen ki akarja tölteni a hiányzó hézagokat olyan információkkal, melyek nem állnak rendelkezésére és sajnos megszerezni is nagyon nehéz, mert egy idő után teljesen elhal a kommunikáció a két fél között.

A legtöbb partner ilyenkor elérhetetlen érzelmileg: nem hajlandó megbeszélni a problémát, állandóvá válik az elszigeteltség és lehetséges, hogy az érzelmek még valahol nagyon mélyen megvannak, a sorozatos tőrdöfések, amiket elszenvednek egy idő után menthetetlenné teszik még a legígéretesebb kapcsolatot is.

A közösségi média függőség az egyik legkárosabb hobbi, ami életeket tesz tönkre.

Aligha van olyan nő, aki a fenti szituációt ne érezné méltatlannak és megalázónak, sőt kisebb-nagyobb túlzással ezt már mikromegcsalásnak is lehetne nevezni. A közös időből, a közös élvezetből veszi el az energiát, ráadásul csak az egyik partner igényei kerülnek kielégítésre. A 21. század sok olyan problémát hozott el az egyre javuló életminőség mellett, amire régen nem is gondoltak: 2 kattintással és egy bankkártyával már szinte bármilyen kérés teljesítésére találnak embert. Mindezt erőbefektetés nélkül: a telefont (és a felnőttfilmeket, vagy az Onlyfans-es lányokat) nem kell vacsorázni vinni, nem fecsegnek, nem kell foglalkozni vele, hogy nekik is jó legyen, egyszóval leülnek és megeszik a házhoz rendelt gyorséttermi kaját, ahelyett, hogy együtt főznének valami finomat.

Menthető-e az ilyen kapcsolat?

Amennyiben a partner belátja, hogy amit csinál, az nincs rendben, akkor igen. Ha hajlandó róla beszélni, tenni elenne és közösen vissza tudják építeni a bizalmat, akkor mindenképpen érdemes próbálkozni. Ne felejtsük el azt sem, hogy a probléma valamiért felütötte a fejét, így a másik félnek is önvizsgálatot kell tartania és szembe kell néznie azzal, ha az "elkövetőnek" is vannak sérelmei, azok feloldásán is dolgozni kell. Azonban ha a legelső lépcsőnél, a beismerésnél elakad az illető, akkor sajnos vagy annyira mélyek a sebei, hogy nem áll készen róla beszélni, vagy pedig annyira nem tiszteli a partnerét, hogy nem is érdemel több szót az a párkapcsolat.