Így kerülhető el, hogy ügyetlenül melléöntsük a folyadékot

Mindenki találkozott már azzal az idegesítő jelenséggel, hogy a legnagyobb odafigyelésünk ellenére is simán kiöntjük a folyadékot az asztalra, szőnyegre, padlóra, ha olyan pohárral, kancsóval vagy más tárolóedénnyel próbálkozunk, amelynek nincs „csőre”, vagyis az öntést segítő kialakítása, mélyítése az oldalán.

Kellemetlen, ha a tea a csésze mellé folyik, vagy ha épp csak egy kevés tejet akarunk még a tűzhelyen lévő fazékba önteni, de aztán elhibázzuk, és a fehér ital a gázrózsára fröccsen, iszonyú bűzt hagyva maga után egy pillanat alatt.

Ennek az ügyetlenkedésnek tudományos magyarázata, és ekképpen biztos megoldása is van. Felesleges a kohéziós és az adhéziós erőkről bővebb előadást tartani, legyen elég most annyi, hogy ezek – a folyadékok határfelületi jelenségeiben fontos szerepet játszó – erők bűnösek a folyadékok mellélöttyentéséért.

Amikor lassan töltjük át a folyadékot egyik tárolóedényből a másikba, akkor a folyadéknak marad elég ideje arra, hogy „kötődést” alakítson ki (ez az adhézió) az edény falával, ezért folyik végig egy része azon, bosszúságot okozva számunkra.

Néhányan ösztönösen ügyesebbek a folyadékok átöntésénél, ők valahogyan jól ráéreznek, milyen szögben és mekkora sebességgel kell önteni a folyadékot, hogy az a kívánt helyen kössön ki, ne pedig a konyhapulton.

Aki nem ennyire magabiztos, annak két tuti tippet is ajánlhatunk. Ha a befogadó edény szája szélesebb, a folyadék tisztasága pedig nem különösebben fontos (például egy elhasznált étolajé), akkor egyszerűen csak állítsunk egy botot a befogadó edény közepére, és azon csurgassuk le az anyagot.

Ha elfogyasztandó folyadékról van szó, akkor egyszerűen csak tegyünk az útjába (például a bögre tetejére) egy kanalat, és az – mint egy hasznos csőr – szépen átvezeti a folyadékot egyik pohárból a másikba. Így: