Vujity Tvrtko kimondta a szörnyű igazságot a háborúról

Kevesen tudják, hogy Vujity Tvrtko média-pályafutása valóban nem is a TV2 alapításakor indult, bár igazán országos hírnévre és ismertségre a kereskedelmi televíziónál eltöltött tizenhét éve alatt tett szert. A pécsi születésű újságíró ráadásul csak egy már-már fatális véletlennek köszönhette, hogy tulajdonképpen belecsöppent az emberi tragédiák, és ezáltal az igazán pokol történetek világába. 

A Balogh Szilárd néven született riporter fiatalon, családi indíttatásból jelentkezett a zágrábi egyetemre jelentkezett, ám az 1991-ben kirobbanó jugoszláviai polgárháború miatt már nem tudott oda felvételt nyerni. Azonban mégis az éppen széthulló országba látogatott, ugyanis édesanyjának köszönhetően anyanyelvi szinten beszélt horvátul. A mai Horvátországban található Eszékre került, hogy önkéntesen tolmácsként segíthessen a Magyar Televízió stábjának. Azonban a mindössze 21 éves fiatalember úgy ragadt a városban, hogy kollégái be sem jutottak oda. 

Minden más már (világ)történelem: a Balkán még évekig forrongott, az eleve "halálra" ítéltetett Jugoszlávia mű-, és báb állama darabokra esett.

Mindeközben Tvrtko a médiában maradt, és amint említettük, ott volt a TV2 alapító tagjai között, és vált a legértékesebb és legérdekesebb riporterévé a csatornának. A Napló a különleges, emberközeli, nem ritkán tragikus háttértörténetű riportjai őt magát megihlették, több tucat könyv szerzője lett. Gyakran az emberi szenvedést hozta el úgy Tvrtko mind a tévés, mind az írott munkái által az otthonunkba, hogy átérezhettük a háború borzalmait, az emberi megpróbáltatásokat, könnyes-véres mindennapjait. 

Tvrtko azóta már többször el-elhagyta Magyarországot az elmúlt években, manapság ismét Amerikában éldegél. Azonban a még mindig csak 52 éves újságíró szerencsére gyakran foglal állást a világ eseményeit illetően. A mindig pártatlan és objektív meglátásait a szubjektív tapasztalásával vegyítve előadni, ezáltal talán minket is segíteni a történések megértésében. 

Orosz-ukrán háború

Napjaink egyik legnagyobb problémáját okozza a hétköznapokat is megmérgező orosz-ukrán háború. A fegyveres konfliktusban hazánk igyekszik olyan békepárti megoldásokat szorgalmazni a két fél, illetve a két pártra szakadó világ számára, amelyeknek végül a fegyverletételig kell vezetniük. A média ereje itt mindenképp egy segítő közeg lehet, főleg, ha olyan emberek osszák meg véleményüket az őket követő közeggel, mint Tvrtko. 

Tvrtko pedig jó riporter módjára nem áltat senkit, és kimondta a legfontosabb igazságot a "húsdaráló" háborúról:

"Ma már nem egységes a béke megítélése, ahogy a sajtó szerepe, a politika feladata, az emberség fogalma sem. Csak egy helyzet állandó: fiatalok halnak meg a csatatéren, anyák, apák, testvérek, teljes családok gyászolnak; házak, falvak és városok semmisülnek meg, a civil áldozatok száma is napról napra nő!... Egyetlen édesanya sem azért szülte gyermekét, nem azért óvta, tanítgatta, szeretgette, hogy aztán a sírja mellett zokogjon!"

A teljes poszt alább:

- állította véleményében párhuzamba a mai pusztító háborút a dél-szláv konfliktussal, Tvrtko.

Tvrtko legemlékezetesebb riportja a Naplóban: