Egy török férfi elolvasta az Egri csillagokat, nagyon zavarta benne valami

Történelmileg zavaros az Egri csillagok

Az Egri csillagok az egyik leghíresebb magyar irodalmi mű. Gárdonyi Géza regénye több filmes feldolgozást kapott már, de ezek közül csak azt az egyet ismerik itthon, amit Várkonyi Zoltán rendezett, a főszereplői pedig Sinkovits Imre, Kovács István, és Venczel Vera. Pedig 1923-ban, Fejős Pál rendezésében is készült belőle egy némafilm. Azt pedig már talán mindenki elfelejtette, hogy 10 évvel ezelőtt, 2015-ben Hollywood is rákapott az Egri csillagok-ra; egy Scott Fales nevű forgatókönyvíró-producer mindenáron meg akarta csinálni a produkció amerikai remake-jét, de ez azóta sem készült el; valószínűleg soha nem is fog.

Az Egri csillagok bár a magyar irodalom egyik ékköve, azért fontos hozzátenni, hogy történelmileg nem pontos; sőt, sok helyen eléggé túlzó. Erre az a török férfi is rávilágított, aki a Magyar Nemzet-nek mondta el, hogy abból a célból olvasta el és ismerkedett meg Gárdonyi regényével, hogy török nyelvre lefordítsa. Ugyanis az Egri csillagok-at húsz nyelve fordították le korábban, de a török nem volt közöttük, viszont fontosnak tartotta, hogy mivel az ő népe is komoly szerepet játszik a történetben, megadja nekik a lehetőséget, hogy megismerhessék.

Török szemmel

Hogy történelmileg mennyire pontos, azt szakemberek közreműködésével vitatta meg, és arra jutottak, hogy Gárdonyi Géza sok helyen tévedett vagy egyszerűen csak eltúlozta a dolgokat. Először is ott van a regényben sokat emlegetett pénznem, a piaszter, amit csak jóval később, az Egri csillagok cselekménye után használtak a birodalomban.

Aztán ott volt még Szulejmán szultán ábrázolása is, akit Gárdonyi egy vékony karú vénemberként írt le. Ez nagyon messze áll a valóságtól, hiszen Szulejmánról köztudott, hogy egy karizmatikus, erőteljes, harcos ember, egy igazi sportoló, birkózó volt.

Ami az egri várat ostromló török hadsereg létszámát illeti, az íróval itt eléggé elszaladt a ló, mivel a történészek szerint az oszmán sereg nagyjából 40-60 ezer főt számlálhatott, ezzel szemben Gárdonyi 200 ezres hadról ír a regényben.

Egy dolog nagyon zavarta

Mindezeket csupán apró hibaként jellemezte a török fordító, azonban volt egy rész a regényben, aminél igencsak felvonta a szemöldökét, és onnantól kezdve nem is tudott túllendülni rajta. Egyedül az a rész zavarta nagyon, amikor Török Bálint párbajt vív a legyengült török rabokkal Szigetvár udvarán.

„Köztudott, hogy a törökök jó harcosok voltak. Ha azok a törökök nem voltak vitézek, akkor nem voltak Török Bálintnak valók. Köztudott, hogy ő igazi hős volt, és az ilyennek csak úgy érdemes győznie, ha méltó az ellenfél”

– magyarázta.

Ez tetszett neki a legjobban

Erdal Salikoglu azért tartotta fontosnak lefordítani az Egri csillagokat török nyelvre, mert szerette volna, ha a népe megismerhetné a magyarok gondolatait ebben a témában. Tisztában volt vele, hogy a magyaroknak fontos ez a mű, hogy nagy jelentősége van, és azt akarta, hogy a törökök elolvashassák, és megtudják a testvérnép érzéseit, gondolatait a történelemről.

Ami a leginkább tetszett neki Gárdonyi regényében, hogy pont azokat az érzéseket és gondolatokat találta meg benne, amiket ők is megtapasztaltak a saját történelmükben; például Gallipoli védelménél, amikor egy maroknyi anyaföldért 250 ezren ürítették ki a vértanúság kelyhét.