Ez okozta valójában Kádár János halálát, rendkívüli, mai kiderült

Ugyan az emlékek megszépülnek, és a magyarság kollektív tudata egyfajta boldog békeidőként emlékszik vissza a Kádár-korszakra, valójában egy egész ország élt hatalmas átverésben. Miközben a második világháborút követően a hatalmas maguknak megszerző kommunisták és szocialisták szépen csendben lerabolták az országot, és az államkasszát teljesen felélték, hogy aztán generációkra eladósítsanak minket. Ehhez asszisztált Kádár, aki Rákosi Mátyásék idején csak egy egyszerű, de lelkes mitugrászként volt számon tartva. Majd szépen haladt felfelé a Moszkva által jóváhagyott képzeletbeli ranglétrán.

Az 1956-os események, valamint Nagy Imre elárulását követően már csak meg kellett jelennie a Szovjetunió fővárosában, hogy aztán végleg megerősítsék az ország élén, mint egy kimondatlanul is a diktátor szerepben.

Természetesen Kádár óvakodott a teljhatalmú vezető képétől, ám kétség se férjen hozzá, hogy igenis jómódban éldegélő diktátor volt. Persze a nyilvánosság előtt igyekeztek a szerény, visszafogott életet élő politikus, a szigorú, de vajszívű államférfi ideálját beleplántálni az emberekbe. Nagyon kevesen láttak át a szitán, de tulajdonképpen mindenkinek befogták a száját az egypárti rendszerben.

Mi voltunk a legnyugatibb ország a keleti blokkban. Kádár és a rezsim igyekezett kedvező színben feltűnni a Nyugat szemében, ám valójában a leghűségesebb csatlósa volt a moszkvai vezetésnek. Alighanem még életében látta Kádár is, hogy a szovjet típusú államberendezkedés fenntarthatatlan, ám szocialista elveiről már nem volt hajlandó lemondani. Azonban párttársai a 80-as második felére szépen lassan kihátráltak mögüle, hiába is kardoskodott, hogy változásokra van szükség nem csak idehaza, de az általa rajongott Szovjetunióban is.

Grósz Károlyék 1988. tavaszára belátták, hogy mind számukra, mind a „ruszkik” számára már terhet jelent Kádár János, aki mentálisan teljesen zavart volt, de nem akart feltétlenül nyugdíjba vonulni. Ám az MSZMP erősemberei rávezették, hogy igenis érdemes lenne pihenőre mennie. Végül engedett a párt nyomásának, és az 1989-ben bekövetkező halála előtt a háttérbe húzódott. Leváltották a pártfőtitkári posztról.

Kádár 1989-ben még a pártkongresszuson előadott egy teljesen zavart beszédet 1989. áprilisában, azonban Nagy Imre és mártír társainak 1989. július 14-i újratemetésének napján meghalt. Kádár halála után pár nappal egy tehetséges, fiatal újságírónak, egy bizonyos Friderikusz Sándornak Kádár személyi titkára így nyilatkozott a 168 órában:

„Személyes meggyőződésem, hogy egészségi állapotának leromlásában, az objektív okokon kívül, bizonyosan közrejátszott a lelkiismereti gyötrődés. Egész biztos, hogy közrejátszott.”

Kádár János valóban milliomos volt?

Forrás: Blikk