Hüledeznek a tudósok, a piramisok mellől kiásták a felfoghatatlant

Hüledeznek a tudósok, a piramisok mellől kiásták a felfoghatatlant

A közép-amerikai dzsungel sűrűje évszázadokon át őrzött egy titkot, amely újraírhatja a múlt technológiai nagyságáról alkotott képünket. A guatemalai Tikal romvárosa, ahol hatalmas kőpiramisok emelkednek a fák lombkoronája fölé, eddig is a Maja civilizáció egyik legismertebb örökségeként volt számon tartva. A tudós közösség rendszeresen kutatja ezt a régiót, hiszen a régészet egyik leggazdagabb lelőhelyének számít.

Azonban most egy felfedezés minden eddiginél nagyobb visszhangot váltott ki.

A piramis környékén végzett ásatások során olyan szerkezetre bukkantak, amelynek létezése meghökkentette a kutatókat. Nem templomot, sírkamrát vagy aranytárgyakat emeltek ki a földből, hanem valami sokkal összetettebbet: egy több ezer éves mérnöki rendszert, amelyről korábban senki sem sejtette, hogy egyáltalán létezhetett ebben az időszakban.

Ősi mérnöki zsenialitás: víztisztító rendszer a maja civilizáció szívéből

A tudomány képviselői a helyszínen elemzéseket végeztek, és megdöbbenve állapították meg: amit találtak, az nem más, mint egy ősi víztisztító rendszer. A Maja nép ugyanis képes volt olyan megoldást alkalmazni a közösségi vízellátásra, amely sok szempontból felér a jelenkori technológiákkal. A régió földrajzi adottságait kihasználva vulkanikus eredetű ásványokkal dolgoztak – többek között zeolitot és kvarcot alkalmaztak.

Ezek az ásványok – amelyek ma is jelen vannak korszerű vízszűrő rendszerekben – hatékonyan szűrték ki a méreganyagokat és a káros mikroorganizmusokat a csapadékvízből.

A rétegesen elhelyezett ásványi szűrők különleges módon tisztították meg a vizet, így biztosítva a város lakóinak egészséges ivóvizet egy olyan korban, amikor a világ más részein még alapvető higiéniai rendszerek sem léteztek.

A dzsungel mélyéről írta át a tudományos történelmet a maja víztisztító csoda

A kutatás vezetői szerint az építmény felépítése és működése arról tanúskodik, hogy a Maja társadalom egyrészt szakrális építmények és bonyolult naptárrendszerek létrehozására volt képes, továbbá kiemelkedő mérnöki és egészségügyi megoldásokat is hasznosított.

A tudomány számára ez a felfedezés paradigmaváltást jelent, hiszen megdönti azt az elképzelést, hogy a víztisztítás modern kori találmány.

A régészet egyik legizgalmasabb pillanata volt, amikor a helyszíni vizsgálatok egyértelművé tették, hogy a víztározók rétegeiben a vulkanikus eredetű ásványok rendszeresen, szándékosan elhelyezett szűrőként működtek. 

A technológiai bravúr nem egy futurisztikus vívmány előfutára: ez maga a bizonyíték arra, hogy amit ma innovációnak gondolunk, azt a maja civilizáció már kétezer évvel ezelőtt tökélyre fejlesztette.

Az emberiség tudásának újabb fejezete íródott meg – nem egy laborban, hanem a dzsungel mélyén, ahol a múlt felfedte egy eddig ismeretlen oldalát.

Az alábbi videóban bemutatják, hogyan működött a több mint 2000 éves, kvarcot és zeolitot használó víztisztító rendszer a maja civilizáció szívében, Tikalban:

Forrás: Egy poszt, a Facebook David Attenborough Fans csoportban