Minden egyes nap ugyanazt az ismeretlen férfit látom, a legváratlanabb helyeken tűnik fel

Néhány hónappal ezelőtt kezdődött ez az egész furcsaság. Amikor kinéztem az ablakomon, szinte azonnal megakadt a szemem egy férfin, ahogy az utcán ácsorog. Nem tudnám megmondani, hogy miért vonta magára a figyelmemet, semmi különös nem volt rajta. Kalapot viselt, hosszú ballonkabátot és zsebre dugott kézzel ácsorgott. Percekig néztem, majd csörgött a telefonom, mire pedig visszanéztem eltűnt. Elég hosszan be lehet látni az utcát, nem is értettem, hová tudott ilyen gyorsan elkanyarodni, de végül tettem tovább a dolgom.

Másnap ismét láttam az ismeretlen férfit.

A buszon utaztam, amikor kifele bambulva az üvegen újra megláttam. Kellemetlen érzés lett rajtam úrrá. Kér nap alatt kétszer, ráadásul a város két különböző pontján? Ugyanazt viselte mint tegnap és ugyanúgy zsebre dugott kézzel állt. Teljesen átlagos kinézetű volt, mégis úgy éreztem, hogy nem illik a tömeg, de az utcára sem. Volt benne valami nagyon furcsa. Akkor már egész nap ez járt a fejemben. 

Korábban is hittem a paranormális jelenségekben.

A következő néhány nap azonban rávilágított arra, hogy valami agyon furcsa, nagyon nem evilági történik. A harmadik nap az egyetem ablakából kinézve pillantottam meg. Megbabonázva néztem, mikor azonban a tanár felszólított és visszafordultam, ismét eltűnt. Negyedik nap az autómból láttam meg, ott egy dudaszó vonta el a figyelmemet és ismét szem elől veszítettem.

A legközelebb hozzám akkor volt, mikor egy boltban láttam: épp vásároltam, amikor a sorok között feltűnt. Ekkor elindultam felé és még nem tudtam mit akarok mondani, de muszáj volt megtudnom, hogy mi ez az egész. Ám egy kisgyerek beszaladt elém és mire felnéztem, megint eltűnt.

Ami még fontos, hogy soha nem nézett rám, egyszer sem. Mintha ő nem is venné észre, hogy mindennap találkozunk, valahol, valahogyan. Ő lenne az ikerlángom? Az őrangyalom? Figyelmeztetni akarnak valamire?

A természetfeletti találkozások számtalan kérdést vetettek fel bennem, de válaszom egyik se sem volt.

Beléptem több, ilyen jellegű csoportba és mások is tapasztaltak hasonló mint én. Napokig, hetekig, vagy akár évekig is zajlott ez az egész. Az, hogy hogyan múlt el, mindenkinél más volt. Néhányan egy tragikus esemény után nem látták többé, míg másoknál egész egyszerűen csak eltűnt.

Furcsa mód riaszt, izgat és vonz a dolog. Beszélni akarok vele, de mintha az élet minden esetben úgy irányítaná a körülményeket, hogy ne legyen rá lehetőségem. Egyik nap aztán ki akartam deríteni mi történik, ha nem adok esélyt a találkozásra. Egész nap a lakásban maradtam, behúzott függönyökkel, nem néztem az utcára. Videókat nézegettem és egyszer csak leesett a laptopom az ölemből. Az egyik videóban a háttérben ott volt a férfi, ám ekkor már egyenesen a kamerába nézett. A videó hirtelen kikapcsolt és utána már nem találtam meg benne ezt a jelenetet. A szemem káprázott volna? Már mindenhol őt látom? Az ismerőseimmel nem tudok ilyenekről beszélgeti, amúgy is azzal fárasztottak az utóbbi időben, hogy kimerültnek tűnök, azt hinnék képzelődök.

Arra sem vagyok felkészülve, hogy egyszer esetleg megszólít, vagy ami még ijesztőbb, ha egyszer az ajtóm előtt áll. Abban sem vagyok biztos, hogy valóban ember, de végére fogok járni az igazságnak.