Minden randin egy dolgot mondok a pasiknak és könyörögve hívnak második találkozóra

Csilla jó ideje keresi azt a férfit, aki mellett megállapodhatna. Azonban van valami, ami erősen nehezíti a párkeresését. Most az ő történetét olvashatjátok:

Most biztos rengeteg csaj fog utálni engem, mert sokszor azt érzem, hogy maximum csak szeretnének olyan lazák lenni min én, én viszont hosszú évek óta kitartok az álláspontom mellett. Az az igazság, hogy régóta rájöttem arra, hogy nem való nekem a monogámia. Hamar megunok egy férfit, akit egyébként szeretek, azonban nem tudok kitartani amellett, hogy csak őt kívánjam meg.

A nyitott gondolkodásomat nem mindenki értékeli.

3 év telt el azóta, hogy a vőlegényem és én szakítottunk, mivel nem tudtunk ebben a dologban dűlőre jutni. Ő hűséget várt volna el, én nyitottságot és mindkettőnknek igaza volt, senki nem tévedett. Mi sajnos ennek ellenére kivéreztünk.

Sokáig gyászoltam ezt a kapcsolatot, mivel azt hittem, hogy ő lesz az igazi, de egy idő után beláttam, hogy tovább kell lépnem. Ekkor felregisztráltam több online társkeresőre és nem tagadom: ért kellemes meglepetés. Eléggé jó pasik húztak jobbra, szóval nem panaszkodok, viszont féltem, hogyha komolyabbra fordul a dolog, akkor itt is probléma lesz az, ami sok embernél egyébként jogosan kiverte a biztosítékot.

Különös cselt vetettem be a randevúkon.

Kikötöttem a magam és a felfogásom iránt való tiszteletem miatt, hogy minden alkalommal előhozakodok ezzel a témával, akármennyire nehéz és akármennyire kellemetlen. Nagyjából egy órát szoktam csevegni a fiúkkal, amikor szóba hozom a dolgot és eddig egészen meglepő eredmények születtek. Volt persze aki meglepődött, fintort, undort is láttam, ahogy kéjsóvárságot is, de én azt keresem, aki ezzel az infóval élni tud, nem visszaélni és én is vonzónak találom.

Szinte mindenki akart folytatást, a meglepetés után jött a vágy és a kíváncsiság, de bennem semmit nem ébresztettek fel.

Én azonban tudtam, hogy ez minek szól: a lazaságról, a felelősségvállalás elkerüléséről, ezek azonban sajnos manapság nem kikerülhető dolgok, ha az ember valahová jutni akar. Én pedig feleség és édesanya szeretnék lenni, csak jelenleg pasi nélkül, így pedig nehéz. Azt találtam ki, hogy a randevúkon szembesítem a férfiakat az étvágyammal és meglátjuk 

Azonban az utóbbi idők randevúi egyre elkeserítőbbek, én pedig talán emiatt nagyon szerettem volna egy párkapcsolatot, ahol elfogadnak. De lesz ez jobb valamikor? Össze tudjuk hangolni az egészet? Mindenki ilyen nőre vágyna elviekben, én pedig úgy tűnik, hiába adnám meg, amire vágynak, nem kellett senkinek.

A közelmúltban nem éreztem jól magamat, de nem adom fel és bízom lenne, hogy lesz valaki, akit nem korlátoznak az egyébként tök baromságokra épült társadalmi előítéletek.