Nagypofájú influenszereket ölt meg a családi kemping démoni nője, de senki sem sajnálja őket

Az influenszerekről sokan úgy vélekednek, hogy ők azok a fiatal, tanulni és/vagy dolgozni nem hajlandó naplopók, akik a közösségi médiában élik ki a szereplési vágyukat, és különféle tartalmakat gyártanak, miközben folyamatosan reklámoznak valamit, amiért jó pénzt zsebelnek be. Az influenszerek sekélyes megítéléséhez azok a filmek is nagyban hozzájárulnak, amik pont olyannak festik le ezeket az embereket, mint amilyennek a laikusok látják őket.

Mostanában igen felkapott lett, hogy a telefonjaikkal összenőtt tartalomgyártókat a mozivásznon mészárolják le valamilyen olcsókategóriás horrorfilmben, ezt a sémát követi a Követés című svéd tinihorror is, ami egy helyi legendát vesz alapul, de mégsem akar annyira elmerülni benne, hogy elrugaszkodjon a valóságtól.

A történet az első olyan nőről szól, akit boszorkányság miatt gyilkoltak meg. A szörnyű gyilkosság hamar szellemmítosszá válik az interneten, és népszerű turistalátványossággá válik a családi kemping. A történet valódiságát sokan megkérdőjelezik. A családi vállalkozás felfuttatására közösségi média szakértőket és influenszereket vonnak be. A „szellemturizmus” hullámát szeretnék meglovagolni, hogy különféle turisztikai élményeket értékesítsenek az ügyfelek számára. Egy fiatal orvostanhallgató csatlakozik influenszer barátjához, hogy erősítse a marketinget. A cél az, hogy elhitessék a potenciális turistákkal, hogy egy ősi boszorkány, Märet él a tóban a kemping körül - de hamarosan okuk van azt hinni, hogy Märet több, mint egy kitalált szellemtörténet.

^{(Fotó: port.hu)}

Magának a svéd legendának van egy valóságos háttérsztorija, aminek a főszereplője Märet Jonsdotter (1644 – 1672 szeptember), aki Svédországban a boszorkányüldözések egyik legismertebb áldozataként ismert, hiszen ő volt az első, akit kivégeztek az 1668 és 1676 között zajló svédországi boszorkányüldözések alatt. A legenda szerint a nő úgy lovagolt meg egy férfit, mintha az illető ló lenne. Állítólag ez a mesebeli Blockula mezőn történt, ahol a nő rendszeresen megjelent a boszorkányszombatokon.

Az asszonyt egy helyi pásztor lánya, Gertrud Svensdotter vádolta meg, miután a nő apja hiába udvarolt a boszorkánynak. A vádlott semmit se vallott be, ezért a kor törvényei miatt nem végezhették ki. A boszorkány hisztéria azonban egyre nőtt Svédországban, ahol az igényekhez igazították a törvény szavát. Ezek után Märet 1672-ben kapta meg a halálos ítéletet, aminek értelmében lefejezték, majd elégették a testét.

A Követés nem egészen úgy ismerteti ezt a történetet, ahogy a helyiek ismerik, a horrorfilm szerint a boszorkánysággal megvádolt Märet egy vasálarcot kapott, hogy ne tudjon enni és inni, és miután elege lett a szenvedésből, a tóba ölte magát. Bár eleinte nem egészen érthető, hogy a készítők miért tértek el a legenda eredeti változatától, a végkifejletnél erre is mondhatni kielégítő választ kapunk, és megvallva az őszintét ez a csavar még szimpatikusabbnak is hat, mintha csak egy mezei kísértetsztorit kaptunk volna néhány sikoltozó tinédzserrel és egy tavi rémmel.

^{(Fotó: port.hu)}

Ez persze még nem azt jelenti, hogy a Követés egy jó film lenne, pont az hiányzik belőle a leginkább, amit a skandináv horrorokban annyira szeretek: az az egyedi atmoszféra, amit mesés tájakról készített széles látószögű felvételekkel érnek el. Ezek a leíró snittek ugyanis úgy képesek szorongást, nyugtalanságot kiváltani a nézőből, hogy közben gyönyörködik a film helyszínéül szolgáló környezet szépségében, és ez a kettős érzés egy olyan belső feszültséget képes generálni az emberben, hogy a film paraelemei ezáltal jobban tudnak működni és hatni. Sajnos ez teljesen hiányzik a Követés-ből; innentől kezdve pedig máris lealacsonyítja magát egy Zs-kategóriás amerikai zsánerfilmmé.

Így viszont tökéletesen passzolnak hozzá a történet szereplői, akiknek javarészt semmi karakterük, jellemük nincsen, megrekednek a megkedvelhetetlen túlélők szintjén. Ez alól egyedül az influenszerbrigádhoz társuló orvostanhallgató a kivétel, aki az egyetlen normális gondolkodású figura; a telefonkorcsok csak arra jók, hogy fogadásokat kössünk arra, melyikük fogja előbb feldobni a talpát - már ha marad neki.

A Követés semmiképp sem egy szerethető, méginkább nem egy újranézhető film. Semmiben sem szolgáltat igazságot a rosszul megítélt influenszereknek, nem hozza ránk a frászt, és még csak nem is kápráztat el minket a mesés tájakkal. A skandináv horrorfilmek egyik szégyenfoltja ez a produkció, de talán még annyi pozitívum a számlájára írható, hogy bebizonyítja, nem csak az amerikai filmekben képesek pofásan szétcafatolt végtagokat és konyhakéssel átszúrt szájüregeket csinálni.

A Követés elérhető még néhány budapest moziban, illetve online.