A híres kísértethajó idegborzoló talánya máig megfejthetetlen, nyom nélkül tűnt el legénysége, mégis tartotta útirányát

A történelem során számos kísértethajó neve bukkant már fel a babonás tengerjáró népek meséiben. Sokan azt gondolnák, hogy ezekkel csak a régmúlt időkben riogatták egymást, azonban ez közel sincs így. Több olyan történet is akad, amelynek komoly valóságalapja van, mégsem tudnak megoldást találni rá.  Az egyik legismertebb újkori példája ennek a Mary Celeste rejtélye, amelyet azóta sem sikerült megoldani, bár sokan próbálkoztak vele.

1872. december 5-én a Dei Gratia nevű brit hajó legénysége bukkant rá Portugáliától körülbelül 600 kilométerre a Mary Celeste-re, amely teljesen szabadon sodródott, a fedélzeten sem élő embert, sem pedig holttestet nem találtak. Roppant különös volt, hogy bár a nyomok alapján egy ideje már magára hagyatottan és rögzítetlen kormánykerékkel haladt, mégis tartotta eredeti útirányát.

A Dei Gratia kapitánya David Morehouse néhány emberével a fedélzetre lépve próbált rájönni arra, hogy mi történhetett a másik hajó legénységével, de amit találtak, csak tovább fokozta a rejtélyt. A Mary Celeste legénységének valamennyi személyes holmija a hajón maradt, ráadásul ráleltek még legalább 6 hónapra elegendő víz és élelmiszer tartalékra. A rakomány is nagyrészt sértetlen volt, az 1701 hordó közül összesen kilencből hiányzott csupán a benne tárolt denaturált szesz. Ami valóban eltűnt a fedélzetről, az a mentőcsónak, illetve több tájékozódáshoz szükséges műszer, például a szextáns és a kronométer. Ezek hiánya arra utal, hogy szervezetten hagyták magára a járművet, viszont a hajónaplóban semmi utalás nincs ennek okára.

A rendelkezésre álló nyomok hiánya és az ügy furcsasága sok találgatáshoz vezetett. Voltak, akik kalóztámadásra gyanakodtak, azonban ezt borzasztóan egyszerű megcáfolni: nem voltak dulakodásra, vagy harcra utaló nyomok a szerencsétlenül járt hajón, ráadásul sem rakományát, sem pedig a rajta utazók értéktárgyait nem vitték magukkal.

A hajó fenekében kisebb mennyiségű víz volt, a két szivattyú egyikét pedig szétszerelt állapotban találták meg. Ennek köszönhetően merült fel az az elképzelés, hogy az időjárás rosszra fordulhatott, a kapitány pedig az egyetlen megmaradt szivattyú mellett attól tartott, hogy nem lesznek képesek elegendő mennyiségű vizet kiszivattyúzni a jármű gyomrából, ezért inkább a fedélzet elhagyása mellett döntött.

A tudomány segítségével próbálták racionálisan is megközelíteni a kérdést és sikerült kidolgozni egy olyan elméletet, amely könnyen lehet, hogy megfelel a valóságnak. A titok nyitja a szállítmányt jelentő alkoholban keresendő. Az már korábban kiderült, hogy néhány hordónyi hiányzott belőle, így nem kizárt, hogy a hordók szivárgása miatti robbanásveszély miatt határoztak a menekülés mellett. Tényleges robbanásra utaló nyomokat nem találtak, de egy későbbi kísérlet szerint ez még nem jelenti azt, hogy ne következhetett volna be.

2006-ban Dr. Andrea Sella egy egyetemi kutatócsoport élén érdekes kísérletet végzett bután gázt, és a fahordók szimulálására papírkockákat használva. A létrehozott robbanás különlegesnek számít abból a szempontból, hogy látványos lánghullámot okozott, mögötte a levegő viszont eléggé hűvös volt, így nem hagyott maga után kormot, sem pedig égésnyomokat. A legénység egy ilyen robbanástól könnyen pánikba eshetett és a kapitány vezérletével inkább elmenekültek, később pedig a tengeren alighanem baleset érte csónakjukat, ezért nem kerültek elő többé.

Pontos választ már soha nem fogunk kapni a furcsa rejtélyre, így mindenki eldöntheti, melyik változat a legkedvesebb a számára, de a szegény tengeri szörnyeket, vagy kalózokat alighanem felesleges lenne okolni a történtekért. Mindenesetre gyorsan népszerűvé vált az ügy, Arthur Conan Doyle novellát írt a rejtélyről, sőt, még film is készült a történet alapján Lugosi Béla főszereplésével.