A magyar főpap megrázó története, aki jobbágyfiúból majdnem pápa lett

A dicsőséges magyar történelem bővelkedik nagy formátumú, nem csupán hazánk, de egész Európa sorsára hatással lévő karakterekben. Királyok és politikusok, tudósok és szabadságharcosok jutnak elsőként legtöbbünk eszébe, holott akadt egy olyan szereplője is évezredes történetünknek, akinek nem lenne szabad elfelednünk a nevét. Egy szegény sorból származó fiúcskáról van szó, aki páratlan képességei révén valódi korabeli sikertörténetet írt.

Bakócz Tamás az, aki a jelenleg is aktív Erdő Péter bíborost megelőzően hosszú évszázadokon át az egyetlen olyan magyar főpap volt, akinek valódi esélye volt a pápai trón elnyerésére. Holott származása és körülményei miatt kevesen gondolták volna ezt.

1442 körül született Erdődön, a Drágfi nemzetség egyik kerékgyártó jobbágyának fiaként. Annyira szegények voltak, hogy édesapja csak egyházi segítséggel tudta iskoláztatni. Már nagyon fiatalon kiderült, hogy rendkívül tehetséges, eszes és szorgalmas fiúról van szó, akire felfigyeltek tanárai is.

A dominikánus rendbe belépve kezdte meg hosszú tanulmányait és egyben, mai szóval élve, páratlanul sikeres karrierjét. Tanult a krakkói, illetve a ferrarai egyetemen, majd később hazatérve fogalmazói pozíciót kapott a királyi kancellárián. Innentől kezdve nem volt megállás, pályája villámsebesen ívelt felfelé. Mátyás király titkáraként folytatta munkáját, majd királyi tanácsadói, illetve alkancellári tisztséget szerzett, 1486-ban pedig a győri püspökséget is elnyerte.

Ahogyan a Képmás Magazin cikkéből is kiderül, nem volt otthonülős, könyveibe belefeledkező típus, a királyt még hadjárataira is elkísérte és tevékeny szerepet vállalt az ország diplomáciai ügyeinek intézésében is. A Mátyást halála után követő II. Ulászló uralkodása alatt teljesedett ki igazán az ambiciózus és tehetséges főpap, aki főkancellár lett, majd az esztergomi érsekséget is megszerezte, így már hivatalosan is a hazai egyház első emberének számított. Ekkor már szép számmal akadtak irigyei, akik főként a családtagjainak szerzett egyházi méltóságokat, illetve mérhetetlen vagyonosodását rótták fel neki.

Nem csak a diplomáciához volt érzéke, ügyes kézzel kötött örökösödési szerződések révén rengeteg földbirtokot szerzett és immár hazánk leggazdagabb főurának számított, akit ellenségei egyszerűen csak a „legmegátalkodottabb árvaként” emlegettek. A gyengekezű uralkodó mellett lényegében ő irányította teljhatalommal az országot, így nyugodtan tekinthetünk rá úgy, mint Richelieu hazai előfutárára.

Egyetlen komoly cél lebegett ekkor már a szeme előtt: elnyerni a pápai címet. Erre meg is volt minden esélye és nagyon kevésen múlott, hogy végül nem járt sikerrel. Amikor 1512-ben hatalmas pompával és fényes kísérettel bevonult Rómába, II. Gyula pápa is elcsodálkozott mérhetetlen gazdagságán. Végül azonban 1513-ban egy Medicit választottak papának X. Leó néven. Veresége okát a törökök elleni harc melletti elkötelezettségében kell keresni. Az itáliai vallási vezetők nem szerették volna az egyház vagyonát ilyen célokra költeni, így inkább maguk közül választották ki az egyházfő utódját.

Fantasztikus pályafutása során mindvégig elkötelezett volt a törökök kiűzése mellett és szorgalmazta az európai összefogást a jó ügy érdekében. Nagy formátumú politikus és államférfi volt, akinek személyes tragédiája, hogy nevét végül összemosták a Dózsa György féle parasztfelkeléssel. Sokan őt hibáztatták ezért, holott az igazság az, hogy egyszerűen irigyek voltak a sikereire és vagyonára. Halála után a korabeli feljegyzések szerint közel 300 mázsa ezüstöt találtak a hagyatékában, amit a főurak lefoglaltattak. Ezen felül 40 ezer aranyat hagyott Lajos királyra, a török elleni harc és a végvárak megerősítése céljából.

Az irodalmat kedvelőknek feltétlenül érdemes elolvasni Herczeg Ferenc Az élet kapuja című nagyszabású történelmi regényét, amely Bakócz Tamásról szól és háromszor is jelölték irodalmi Nobel-díjra.