Hatástalan hatásvadászat: ennyire még sosem nyúlt mellé a Marvel

2018-ban a Fekete Párduc című Marvel film hatalmas siker lett, így a stúdió szinte rögtön berendelte a folytatást. Az alkotás lelkének számító főszereplő, Chadwick Boseman viszont sajnos még a forgatás előtt, 2020-ban meghalt, így sokan úgy gondolták, hogy az ő tiszteletére örökké elbúcsúzhatunk ettől a szuperhőstől – de a pénz nagy úr, így az író/rendező, Ryan Coogler a tragédia ellenére is elkészítette a második részt a színész nélkül, ez pedig hatalmas hiba volt.

A Fekete Párduc 2-ben egész Wakanda T'Challát siratja, a húga, Shuri pedig nem tudja feldolgozni és elfogadni a testvére halálát. A múlni nem akaró gyászt viszont megtöri egy új nagyhatalom megjelenése Namorral az élén, hiszen az ő megérkezése hatalmas veszélyt jelent, ráadásul nemcsak Wakanda, hanem az egész világ számára.

Aki úgy gondolja, hogy Chadwick Boseman nélkül nincs értelme Fekete Párduc filmet készíteni, annak igaza van. Tényleg miatta volt jó az első rész is, ő tette ikonikussá a karaktert, így a hiányát az első képkockától kezdve érezzük, az általa hátrahagyott űrt pedig semmi sem tudja kitölteni, akármennyire is próbálkozik Ryan Coogler – sőt, az alkotó legtöbb próbálkozása inkább hatástalan hatásvadászat, amivel a szívünket célozza meg, de csúnyán mellélő.

_{Kép: Profimedia}

A Fekete Párduc 2 leginkább a Letitia Wright által alakított Shuri köré épül, és ugyan nincs baj a színésznő játékával, de maga a karakter egyáltalán nem olyan szimpatikus, vagy lebilincselő ahhoz, hogy igazán vele tudjunk lenni érzelmileg. És ha ez nincs meg, akkor sajnos az egész film elcsúszik, mivel Ryan Coogler annyira erre épít szinte mindent, hogy ezzel sajnos egy hatalmas kockázatot is vállalt, ami most nem volt kifizetődő.

Shurival ellentétben viszont az alkotás főgonosza, Namor már kifejezetten izgalmas, mivel ő egy olyan figura, akinél tökéletesen átjön a motiváció, emiatt pedig nem is tudjuk teljesen elítélni őt. Érthető, hogy mit, miért csinál, és még a gonoszságai mögött is van egy bizonyos értékrend – Tenoch Huerta tökéletes volt a szerepre, hiszen emberséget, erőt és határozottságot adott ehhez a karakterhez.

Ryan Coogler folyamatosan könnyeket szeretne kicsalni belőlünk, de a próbálkozásai egyre szánalmasabbak lesznek, a végére pedig már határozottan zavaró a giccs és a műérzelmesség, amivel próbálja eladni ennek a filmnek a nem létező létjogosultságát. A rendező 161 perc alatt nem képes meggyőzni a nézőt arról, hogy a Fekete Párduc 2-nek el kellett készülnie, pedig ez is egy fontos feladat lett volna.

_{Kép: Profimedia}

Shuri és Namor erőviszonya egyáltalán nem kiegyenlített, és a nagy, film végi, epikusnak szánt csata is inkább fárasztó, mint katartikus. A történetszálak sincsenek jól adagolva, de cserébe van pár valóban látványos pillanat, Ludwig Göransson zenéje remek, illetve Namor világa is lenyűgöző. De ennél többet sajnos nem tud felmutatni ez a film, ami eléggé elkeserítő, hiszen Chadwick Boseman emléke előtt egy ennél sokkal jobb alkotással kellett volna tisztelegniük a készítőknek.

A Fekete Párduc 2 hosszú, felesleges és frusztráló, mivel erőszakosan próbál hatni ránk érzelmileg, hátha 20 percenként meghatódunk, de pont, hogy az ellenkezőjét éri el. Ennek a filmnek nem kellett volna elkészülnie Chadwick Boseman nélkül, a Marvel pedig elérkezett egy újabb mélypontra, amiből nehéz lesz felállni.

Tény, hogy Ryan Cooglernek elképesztően nehéz dolga volt, de sajnos nem sikerült megugrania ezt az akadályt. Vannak a filmnek jó pillanatai, és érezni, hogy van benne lélek, de ez sem volt elég ahhoz, hogy igazán kielégítő legyen az élmény. A színészek szép munkát végeznek, a látvány pazar, de ennél többet várna az ember egy ilyen kaliberű és fontosságú alkotásnál – ettől függetlenül minden Marvel rajongó számára kötelező, mint az összes többi.