Erre aztán végképp nem számítottunk: meghökkentően jó lett a Chip és Dale film - kritika

Biztosan sokan emlékeznek még az 1989-ben bemutatott Chip és Dale – A Csipet Csapat című mesesorozatra, amiben a két főszereplő mókus Indiana Jones és Magnum stílusát megidézve kalandoztak a társaikkal.

Nos, ahogy az ilyenkor lenni szokott, a Disney most is meglovagolta az emberek nosztalgiavágyát, és hozott nekünk egy modernizált Csipet Csapat filmet, de szerencsére most kivételesen nem agyatlan, pénzhajhász módon.

Chip és Dale – A Csipet Csapat című élőszereplős/animációs alkotásban a két kis mókushős már évek óta nem beszél egymással. Chip a sorozat vége után biztosítási ügynök lett, Dale pedig egy kiégett színész, aki még mindig azt hiszi, hogy sztár – de minden megváltozik, mikor eltűnik régi társuk, akit muszáj közösen megkeresniük, mielőtt valami szörnyűség történik vele.

A rendező, Akiva Schaffer (Kertvárosi kommandó) pontosan tudta, hogy a közönségnek már elege van a semmitmondó, 3D animációval elkészített rebootokból, ezért a nehezebbik utat választotta: az összes kreativitását bevetve hozott nekünk egy önreflektív, vicces, gúnyos, őszinte és végtelenül élvezetes filmet, ami egyszerre friss és kellemesen nosztalgikus – vagyis sikerült számára a lehetetlen.

_{Kép: imdb.com (screenshot)}

Kezdjük azzal, hogy a megvalósítás egyszerűen fantasztikus, ugyanis vannak bábok, és még modern 3D-s, klasszikus kézzel megrajzolt, illetve a stop motion animációval elkészített karakterek is a filmben, ráadásul megjegyzéseket is tesznek egymás megjelenésére – arról nem is beszélve, hogy szinte minden egyes képkocka tele van meglepetésekkel, hiszen olyan karakterek/színészek is felbukkannak, akikre sose számítanánk.

A film talán legnagyobb erénye, hogy egyáltalán nem veszi komolyan magát, de közben mégis tiszteletben tartja a nézőt – ennek köszönhető az is, hogy képesek vagyunk kötődni a két idióta főszereplőhöz, akik a cukiságuk ellenére valós problémákkal rendelkeznek, miközben egy érdekfeszítően egyedi világban kalandoznak elveszett barátjukat keresve.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire üdítően kreatív ez az alkotás, ami ráadásul még meglepően vicces is – külön öröm, hogy a készítők nem süllyedtek le arra a szintre, hogy 10 másodpercenként ostoba poénokkal bombázzanak minket, hátha az egyik betalál.

_{Kép: imdb.com (screenshot)}

Persze nem kell túlzottan komplex vagy csavaros történetre számítanunk, elvégre egy könnyed, mókás, szórakoztató családi filmről van szó, de a forgatókönyvírók kihozták a maximumot magukból, és még egy kis nyomozós, film noiros hangulatot is sikerült az alkotásba csempészniük, hogy végképp emeljük a kalapunkat előttük – tényleg hihetetlen, hogy az alkotók képesek voltak ennyire szívvel-lélekkel kezelni ezt a projektet, ami nagyon könnyen lehetett volna sokkal rosszabb is.

A Chip és Dale – A Csipet Csapat meghökkentően jó lett, ami köszönhető a filmbe fektetett kreativitásnak, odafigyelésnek és határozottságnak – ilyen az, amikor egy alkotás tényleg minden lehetőséget megragad arra, hogy kiemelkedjen a mezőnyből és egy igazán különleges élményt adjon a régi rajongóknak, és az újaknak is egyaránt.

Műfajon belül ez egy egyenesen zseniális film, amit mindenkinek látnia kell, ha igazán jól akarja érezni magát, miközben esetleg egy kis kellemes nosztalgiát is szeretne. A Disney+-on debütáló Chip és Dale – A Csipet Csapat az év eddigi egyik legnagyobb meglepetése, ami reméljük, hogy példaként szolgál majd más filmkészítőknek is, hiszen ez az irány jó, és érdemes megtartani.