Ha idén egy filmet nézel meg moziban, akkor az a Top Gun: Maverick legyen - kritika

Tom Cruise 36 évvel ezelőtt pályafutása egyik legnagyobb sikerét érte el a Top Gun című filmmel, amiben vadászgéppel kakaskodott és félmeztelenül röplabdázott. Az alkotás akkora hatással volt az amerikaiakra, hogy hatalmasat ugrott a légierőhöz jelentkezők száma, szóval kész csoda, hogy nem kapott folytatást – eddig.

Az utóbbi évtizedekben már-már hollywoodi mítosznak számított, hogy Tom Cruise egyszer megcsinálja a Top Gun 2-t, de pár éve végre szárnyra tudott kapni a projekt, miután a Feledés rendezője, Joseph Kosinski előállt egy vízióval, ami a stúdiónak és persze Tom Cruise-nak is tetszett – mivel a színész nem szeretett volna csupán egy pénzhajhász folytatást csinálni, hanem azt akarta, hogy a vérbeli rajongók azt mondják: na, erre megérte várni!

Szögezzük le az elején, hogy ez valóban így lett, ugyanis a Top Gun: Maverick azon „elkésett” folytatások közé tartozik, amiknek van létjogosultságuk, mivel nemcsak a karakterek számára volt fontos elmondani ezt a történetet, hanem társadalmilag is képes még mindig akkora értéket képviselni, mint az elődje – arról nem is beszélve, hogy Tom Cruise ebben a filmben is félmeztelenül sportol, vagyis már emiatt megérte elkészíteni.

A Top Gun: Maverickben hősünk élete szinte semmit sem változott, mióta utoljára láttuk: azóta is tökös, meggondolatlan, és jól érzi magát úgy, ahogy van. Aztán egy nap új megbízást kap, ugyanis ki kell képeznie egy fiatalokból álló egységet egy lehetetlennek tűnő, életveszélyes misszióhoz – és ez több szempontból is nehéz számára, mivel a csapatban ott van az elhunyt barátjának, Goose-nak a fia is.

_{Kép: Profimedia}

Tom Cruise remek alakítást nyújt ebben a filmben, hiszen tud egyszerre erős, kemény, meggyötört, vicces és romantikus is lenni, vagyis érezni, hogy színészileg is bizonyítani akart – mellette a Goose fiát megtestesítő Miles Teller az, aki kiemelkedő teljesítményt nyújt, az pedig külön örömteli, hogy még szegény Val Kilmer is visszatér egy aprócska cameo szerep erejéig, de még ilyen kevés idő alatt is képes elérni, hogy megkönnyezzük a jelenlétét.

A Top Gun: Maverick minden szempontból túlteljesíti az elvárásokat, ugyanis meglepően emberi, érzelmes, humoros és elképesztően látványos: minden poén landol, többször is meghatódunk, az akciójelenetek pedig fantasztikusak – repülés közben szinte a saját bőrünkön érezzük a nyomást, és markolássza a torkunkat a feszültség, szóval megérte valóban vadászgépekbe rakni a színészeket.

Joseph Kosinski mesterien adagolja a '80-as évek nosztalgiáját úgy, hogy az kicsit se legyen kellemetlen, hanem minket is pumpáljon az a kellemes érzés, amit annak idején a nézők is megkaptak az eredeti filmmel – de persze közben a mostani akciófilmek pörgése és látványvilága is jelen van, hogy ne csak Maverick érezze, hogy eltelt 36 év, hanem mi is.

_{Kép: Profimedia}

Hihetetlen, de még Tom Cruise szerelmi szála is működik, és valóban szurkolunk neki, hogy Jennifer Connelly oldalán végre megtalálja a boldogságot, és ne csak a sebesség kelljen neki ahhoz, hogy néha úgy érezze, hogy él. Az pedig már végképp hatalmas teljesítmény a készítők részéről, hogy a drámai jelenetek is ugyanolyan erősek, mint a vadászgépekkel üldözős részek, amiknél még a lélegzetünket is visszatartjuk, miközben tátva marad a szánk – szóval le a kalappal.

A Top Gun: Maverick egy igazi, nagybetűs MOZIFILM, ami izgalmas, látványos, vicces és nemes egyszerűséggel elképesztően jó. Nemcsak egy tökéletes folytatás, hanem önmagában is egy remek film, amiben van érzelmi töltet, és átjön, hogy valóban szívvel-lélekkel csinálták, hogy az ember egy igazán kellemes élménnyel gazdagodjon.

Tom Cruise jobb, mint valaha, a vadászgépek továbbra is elképesztően menők, így a Top Gun: Maverick az év eddigi legjobb filmélménye lett – aki teheti, inkább IMAX moziban nézze meg, ugyanis ezt a lehető legnagyobb, legjobb vásznon kell megtekinteni ahhoz, hogy átjöjjön az ereje.

A Top Gun: Maverick május 26-tól megy a magyar mozikban, és mindenképp érdemes mindenkinek megnéznie még akkor is, ha nem látta, vagy még csak nem is ismeri az első részt.