Hoppá! Megvan, kiről mintázhatták a zseniális Poirot figuráját

Agatha Christie valamibe nagyon beletalált, amikor kitalálta az extravagáns, elegáns és csavaros eszű Hercule Poirot alakját. A belga magándetektív főszereplésével 30-nál is több sikeres regénye született, és most úgy tűnik, hogy az írónő nemcsak hasraütéssel alkotta meg a fantasztikus figurát.

1914 augusztusában a németek lerohanták Belgiumot, és a háború kitörése miatt másfél millió belga hagyta el az országát. Néhányan Hollandiában és Franciaországban leltek menedékre, a legtöbben azonban egészen a Brit-szigetekig menekültek.

„Egyszer elgondolkodtam a belga menekültjeinken. Miért ne lehetne az én nyomozóm belga? Sokféle menekült akadt közöttük. Miért is ne lehetne az egyikük rendőr? Mondjuk egy nyugalmazott rendőr, nem túl fiatal”

– olvasható Agatha Christie önéletrajzában. A tengerparti Torquay-ból származó írónő talán ismerhette azt a Jacques Hornais nevű rendőrt is, akit háborús menekültként a város egyik házában szállásoltak el.

A férfi háziasszonyát Alice Grahamnak hívták, aki nem először segített a bajba jutottakon. Hornais a tinédzser korú fiával érkezett Angliába, hátrahagyva a feleségét és kislányát. Ő lehetett tehát az igazi Poirot, még ha a jelleme nem is tűnik túl lovagiasnak.

Az írónőt ugyanakkor más fiktív karakterek is inspirálhatták a nyomozó figurájának megalkotásánál. Például az 1868-ban született Marie Belloc Lowndes szereplője, Hercule Popeau, illetve az 1931-ben elhunyt walesi szerző, Frank Howel Evans nyugalmazott rendőre, a Londonban élő Jules Poiret.

Az utóbbi azért is érdekes, mert a bűnügyek megoldásában segítségére van barátja, Haven kapitány, akinek neve szintén kísértetiesen hasonlít Poirot társához, Hastings kapitányhoz. Kicsit koppintásszagú a dolog, de a siker utólagosan Agatha Christie-t igazolja.

Érdekesség, hogy a legelső Poirot-történet, A titokzatos stylesi eset 1920-ban nem Angliában, hanem az Egyesült Államokban jelent meg elsőként könyv alakban. A szerző 1916-ban kezdett el dolgozni a krimin, de a kéziratot két angol kiadó is visszautasította.

Ezután küldte el a The Bodley Head nevű kiadónak, amelynek tulajdonosa, John Lane publikálásra érdemesnek tartotta. További öt könyvre is szerződést kötött az írónővel, akinek akkor még esze ágában sem volt újabb krimiket írni.