Durva csalást követtek el a filmesek a Maigret forgatása közben

Rengetegen belebújtak Maigret felügyelő szerepébe azóta, hogy Georges Simenon belga író kitalálta és népszerűvé tette a figuráját. Az állandóan pipázó nyomozó összesen 75 regényben és 28 novellában bukkant fel, amelyek 1931 és 1972 között jelentek meg.

A tévében kétségkívül a 2010-ben elhunyt Bruno Cremer volt Maigret egyik leghitelesebb alakítója. A vele készült sorozatot 1991 és 2004 között forgatták, de az utolsó epizódnál (az 54 közül) már kegyes csalást voltak kénytelenek alkalmazni a filmesek.

A 75 éves színész 2004-ben ugyanis már súlyos torokrákkal küzdött, és emiatt az Észak csillaga című Maigret-részt utószinkronizálni kellett. A belga Vincent Grass kölcsönözte Cremernek a hangját, aki a betegség elhatalmasodása miatt ezután a visszavonulás mellett döntött. Még öt nehéz évet kapott a sorstól.

Cremernek remekül állt Maigret figurája, aki hozzá hasonlóan a dohányzás megszállottja volt. A színésznek ez is okozta a vesztét, hiszen torokrákja a rengeteg elszívott cigaretta miatt alakult ki, ráadásul a felügyelő szerepében is folyton füstölnie kellett.

„El akartam törölni a karakter ódivatú, pipázó, atyáskodó megjelenését. Azt hiszem, humora sem volt, ezt egy kis titokzatossággal próbáltam helyettesíteni. Maigret valahogy mindig távolságtartással, iróniával viszonyult a dolgokhoz”

– fejtette föl a szerep lényegét Cremer. Szeretett a nyomozó bőrébe bújni, azt viszont nagyon bánta, hogy a producereket nem sikerült meggyőznie arról, hogy pipa helyett inkább az általa jobban kedvelt szivarokat szívja a sorozatban.

A francia sztár a magánéletében meglehetősen zárkózott volt, gyűlölt interjúkat is adni. Kétszer nősült, három gyereke született, és két házassága között 15 évet töltött magányban, saját ház helyett egy hotelban élve.

„Bruno Cremer volt a tökéletes színész. Mindig megtalálta a megfelelő hangot, mindig a topon teljesített. A forgatások idején csapatjátékosnak bizonyult, csodálatosan játszotta a szerepét, de remekül idomult a többiekhez is. Igazán nagylelkű volt”

– dicsérte meg Claude Lelouch rendező, aki 1975-ben, A jók és a gonoszok című film készítése során dolgozott együtt Cremerrel.