Louis de Funès kispolgárokat játszott, közben 30 szobás kastélyban élt

Kevesen tudják, hogy a nagy nevettető Louis de Funès jómódú családból származott, ezért kastélyban lakhatott, akár egy igazi előkelőség. Franciaország nyugati részén, Nantes közelében, egy alig 4000 lakosú településen, Le Cellier-ben töltötte legszívesebben az idejét, ha éppen nem forgatott.

A francia filmsztár pompás palotája a Château de Clermont nevet viseli, az 1640-es években épült, és előtte a Maupassant család birtokolta. A 30 szobás kastélyt 3 hektáros park és 17 hektáros szőlőültetvény veszi körül. Funès egy gyönyörűséges rózsakertet is létrehozott, de ez ma már nincs meg.

A komikus színész jól keresett, de Château de Clermont viszonylag olcsón jutott a birtokába. A második világháború idején egy párizsi zeneiskolában dolgozott, ahol szerelembe esett a titkárnővel, és 1943-ban feleségül is vette. A hölgy, Jeanne Barthelémy de Maupassant családi örökségként jutott hozzá részben a csodálatos kúriához.

1967-ben lett teljesen a saját tulajdonuk, és ezért még némi pénzt ki kellett csengetniük, de az előző év kasszasikere, az Egy kis kiruccanás című vígjáték bevételéből erre bőven futotta nekik. Állítólag 830 ezer frankba került, ami mai áron bő 1 millió eurót (vagyis 350 millió forintot) jelent.

Louis de Funès a kastély kertjében

értékes kincseket is elrejtett.

Mivel a háború alatt bőven elege lett a szegénységből és éhezésből, ezért egész életében többre becsülte a készpénzt a banki befektetéseknél. Valószínűleg ezért döntött úgy, hogy amire éppen nem volt szüksége, azt egy ládikában elásta a földbe.

A filmsztár láthatóan nem különösebben konyított a pénzügyekhez, aminek a leszármazottai itták meg a levét. Az alkotásai vetítésével a Gaumont filmvállalat nagyjából 500 millió eurót keres évente, amiből mintegy 1,5 millió juthatna Funès örököseinek.

De nem jut, mert a színész többre tartotta az azonnali bevételt, ezért nem is kért jogdíjat a filmjei jövőbeli sugárzásai után. Többször is figyelmeztették ennek hátulütőire, de Funès nem is akart hallani ezekről a dolgokról.

„Folyton attól tartott, hogy átverik, a bankszámlája miatt néha aludni sem tudott. Mint minden ember, aki ismerte a nélkülözést, gondosan ügyelt arra, hogy jól meg legyen fizetve. Miután az árat lefixálta, már csak azt kérte, hogy a csekk időben érkezzen meg. Kínos alapossággal figyelt erre”

– árulta el róla az egyik önéletrajzírója.