Michael J. Fox csinált egy fantasztikus filmet A Gyűrűk Ura rendezőjével, ami egyszerre félelmetes és vicces – kritika

A legendák szerint azért született meg A Gyűrűk Ura-trilógia, mert a rendező, Peter Jackson az 1996-ban bemutatott Törjön ki a frász! című filmje miatt rengeteg új, modern, drága eszközt vásárolt a Weta Digital nevű, vizuális effektusokkal foglalkozó cégéhez, majd miután bemutatták a Michael J. Fox főszereplésével készült alkotást, ott maradt a sok kütyü, ezért egy kifejezetten látványos művet szeretett volna csinálni, és így jutott eszébe J. R. R. Tolkien klasszikusa – mi pedig végül duplán jól jártunk.

A Törjön ki a frász!-ban minden megvan, ami Peter Jackson erősségeihez tartozik, ugyanis helyenként egészen félelmetes, miközben humoros, kreatív és remek látványvilággal rendelkezik. Egy igazán egyedi élmény, amit azóta sem sikerült megismételni, és ez valószínűleg azért van, mert egy kifejezetten bátor projektről van szó.

A történet szerint a paranormális ügyekkel foglalkozó, erősen lecsúszott Frank Bannister (Michael J. Fox) képes kommunikálni a holtakkal, és gyakorlatilag ezzel kapcsolatos haknikkal keresi a kenyerét, de hamar komolyra fordulnak a dolgok, mikor rejtélyes halálesetek történnek a városban, amik mögött maga a gonosz áll, és egy olyan lány (Trini Alvarado) is veszélybe kerül, akinek hosszú idő után végre sikerült közel kerülnie hősünk szívéhez.

Kép: Törjön ki a frász! / Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP

Muszáj leszögezni, hogy ez a film elég furcsa, és vannak benne határozottan beteg gondolatok, de még ezek a dolgok is csak hozzátesznek Peter Jackson zseniális alkotásának különlegességéhez, mert tényleg egy elképesztő, egyszerre hátborzongató és vicces kalandot élhetünk át, amiben a halál az csupán egy állomás.

Michael J. Fox a Vissza a jövőbe-trilógia befejezése után hat évvel készítette el a Törjön ki a frász!-t, és ezzel végérvényesen bebizonyította, hogy ő egy igazi filmsztár, és nem csupán egy „egyslágeres” alak. Nála jobbat pedig nem is találhattak volna ide, mivel rendkívül szerethető, lubickol a szerepében és úgy tud valós, szívszorító érzelmeket közvetíteni, hogy közben szórakoztat is minket.

A vizuális effektusok hihetetlenül jók ahhoz képest, hogy 25 évvel ezelőtt készültek, szóval minden pénzt megértek, ráadásul a mű főgonoszának számító „kaszás” megvalósítása is szuper lett. Többek között ennek is köszönhető, hogy a hangulat utánozhatatlan és magával ragadó.

Kép: Törjön ki a frász! / Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP

Tény, egy kis tolerancia, illetve fekete humor is kell ahhoz, hogy igazán élvezni tudjuk ezt a művet, mivel akadnak benne olyan jelenetek és karakterek, amik több szempontból is elég érdekesek (gondoljunk csak a zavart ügynökre), de ez is hozzátartozik a varázshoz – meg persze az is, hogy voltaképpen egy többrétegű kísérleti filmről beszélünk, ami csak akkor alkalmaz kliséket, ha valamivel ki kell egyensúlyoznia a sok furcsaságot.

Peter Jackson és Fran Walsh fantáziadús forgatókönyve, Danny Elfman lehengerlő zenéje és Michael J. Fox karizmája közös erővel elintézték, hogy a Törjön ki a frász! örökérvényű klasszikus legyen, ami még most, 25 év elteltével is nagy hatással van a nézőre.

Ez a film egyszerre kísértetes horror, romantikus dráma, sorozatgyilkosos thriller, és feketekomédia, szóval még az összes (amúgy teljesen elhanyagolható) hibájával együtt is egy igazi mesterműnek számít, így mindenkinek ajánlott, mert rendhagyó, példásan keveri a műfajokat és a velejéig szórakoztató – az pedig már csak hab a tortán, hogy Michael J. Fox egyik legjobb alakítását láthatjuk benne.