Öt ok, hogy miért nézd meg azonnal a Netflix új minisorozatát, „A vezércselt”

A mindössze hét epizódból álló minisorozat az 1950-60-as években játszódik, és Elizabeth Harmon történetét meséli el.

A kentuckyi árvaházban élő kislány elképesztő életútját, aki a világ egyik legjobb sakkozójává válik annak ellenére, hogy az esélyek végig ellene szólnak.

A cselekmény azonban jóval többet nyújt egy sportág és egy sportoló karrierjének a bemutatásánál – a sorozat az alkoholizmus, a gyógyszerfüggőség, a múlttal való küzdelem és a női egyenjogúság témaköreit is pedzegeti.

Íme öt ok, hogy miért érdemes azonnal nekikezdeni A vezércselnek:

1. Die Hardos sakkjelenetek

^{Forrás: The Independent}

Bár a cselekmény központi eleme a sakk, egészen biztos, hogy azok sem fognak unatkozni egy pillanatra sem, akik korábban soha életükben nem láttak még sakktáblát.

A sorozatban lejátszott sakkmérkőzések olyanok, mint egy gyors iramú akciófilm jelenetei.

A táblán zajló csaták hevesek és magával ragadóak, mégis teljesen valósághűek és hitelesek. A színészek gyors mozdulatai, a mérkőzések okozta feszültség egyszerűen a képernyőre szegezi a tekinteteket, még akkor is, ha abszolúte semmit nem tudunk a sakkról.

2. Agyeldobós színészi játék

^{Barrol jobbra: Thomas Brodie-Sangster, Anya Taylor-Joy, Harry Melling. Forrás: The Tab}

Bár ritkán van lehetőség ilyen „kinyilatkoztatásra”, most egyszerűen kénytelen vagyok bevallani, hogy

a szereplőgárda nagyrésze ötcsillagos színészi játékot nyújtott.

Ott van például Harry Melling (bár nehéz felismerni, néhányan talán ráismernek személyében Dudley Dursley-re a Harry Potter-filmekből). De mindenképp érdemes megemlíteni Thomas Brodie-Sangstert is, aki leginkább az Igazából szerelem című kultikussá vált karácsonyi filmből lehet ismerős, és szintén kiváló alakítást nyújt a sorozatban. 

A prímet azonban egyértelműen a főszereplőt alakító Anya Taylor-Joy vitte el. A színésznő Emmy-díjra méltó teljesítménnyel játssza el a különc tinédzserből hűvös, céltudatos fiatal nővé váló Beth szerepét, aki minden elébe kerülő akadályt legyőzve, a múlt hangjait gyógyszerekkel és alkohollal elnémítva halad előre a világsiker felé.

3. Egy nő felemelkedésének a története Hulkos szupererők nélkül

^{Forrás: Screen Rant}

A 2017-es Wonder Womanre és 2019-es Marvel kapitány című filmre sokan, mint a feminista filmtörténet jelentős mérföldköveire tekintenek. A közönség az említett női szuperhősöket az erős, felszabadult, önálló nők képviselőinek, egyszersmind a női kultúra szimbólumainak tekinti világszerte. Miben tér el ettől a képtől Elisabeth Harmon alakja? Természetesen a fő különbség az, hogy Beth nem rendelkezik rejtélyes szupererőkkel – eltekintve éles eszétől és a sakkhoz való különös tehetségétől. Igaz, nem menti meg a világot, ám

derekasan helyt áll egy alapvetően férfiak által dominált világban – sőt: nemcsak helytáll, hanem az egyik legjobb játékossá válik!

Mindezt úgy, hogy a történet nem csap át vérmes feminizmusba, és a karakter végig megőrzi női jellegeit – ami a Marvel és a DC női szuperhőseinek esetében nem feltétlenül mondható el.

4. Alkohol, gyógyszerfüggőség, szorongás és depresszió

^{Forrás: Screen Rant}

Az '50-es évek végén és a '60-as évek elején játszódó történet egy árvaházban kezdődik, ahol a lakókat zöld-fehér színű „vitaminokkal” látják el, amelyekről később kiderül, hogy valójában egy Xanzolam nevű nyugtató. Beth kezdetben csak rekreációs célokból szedi a tablettát, ám egy nap rádöbben arra, hogy szüksége van a Xanzolamra, hogy világszínvonalú sakkozóvá váljon. 

A korai epizódok azt mutatják, hogy Beth valóban szinte azonnal profitál abból, ha szedi a tablettákat – napról napra egyre többet. A nyugtatók segítségével képes összpontosítani gondolatait, és más stratégiai perspektívát kap tőlük. 

A valóságban egyébként Beth Harmon soha nem létezett, a forgatókönyv Walter Tevis 1983-as, azonos című regényén alapszik. Xanzolam nevű nyugtató sem létezett sosem, bár az igaz, hogy

néhány amerikai árvaház az '50-es évek közepén nyugtatókkal próbálta lecsillapítani a fiatal lakókat

– legalábbis a BuzzFeed News szerint.

A sorozat egyértelműen azt mutatja be, hogy az '50-es évek végén és a '60-as évek elején élő fiatal amerikai nők, származásuktól függetlenül, küzdöttek a mindennapi élet valóságával.

A Newsweek szerint A vezércselben látható zöld pirula feltűnő hasonlóságot mutat a Klórdiazepoxiddal, másnéven Librium-mal – ezt a gyógyszert 1960-ban engedélyezték orvosi használatra, és szorongással valamint álmatlansággal küzdő amerikai nőknek írták fel.

Beth-t a gyógyszerek és az alkohol segíti a világ legjobb sakkozójává válni – legalábbis kezdetben, egészen addig, amíg a különböző szereknek csak a pozitív hatásai érvényesülnek. Később azonban egyértelművé válik, hogy Beth-nek a nyugtatók nemcsak a sakkban „segítenek”, hanem múltjának elfogadásában is. Egy ideig, legalábbis. Végül persze nyilvánvalóvá válik, hogy a „zöld tabletta” fogyasztása kevésbé a kiválóság elérését, és inkább a mindennapok átélését jelentette a főszereplő számára.

5. Lenyűgöző divattörténelem

^{Forrás: Golden Globes}

Ahogy Beth egyre előrébb jut sakk-karrierjében, öltözéke annál kifinomultabbá és lenyűgözőbbé válik. XXI. századi nézőként mintha egy virtuális divatbemutatót néznénk, amely jelenetről jelenetre egyre többet árul el a kor divatjáról. Bár feltételezhető, hogy a kosztümök nem fedik le 100 százalékosan a korhű valóságot, mégis,

a játékosan mintázott körszoknyák és ruhák, a macskaszemű napszemüvegek, az aranyos bokacipők és elegáns kabátok valóságos vizuális orgiaként szolgálnak a divat iránt akár csak a legkisebb mértékben érdeklődő nézők számára is. 

Az utolsó epizódban feltűnő fehér együttes pedig egyszerűen páratlanul szép!

A jelmezek olyan zseniálisra sikerültek, hogy még egy online kiállítás is készült róluk, amelynek keretében a The Crown (A korona) című sorozat kosztümjeivel együtt mutatják be őket.