Kiderültek Epipó, és S. tanár úr szörnyű titkai? – Visszatérés Epipóba-kritika

2014-ben a 444 cikke lerántotta a leplet egy rég elfeledett szörnyűségről, aminek a középpontjában egy Sipos Pál nevű oktató áll. Az 1980-as években volt egy gyerektábor, amiben a vendégek egy Epipo nevű helyre csöppentek, ahol a kisfiúk medvék, a kislányok pedig boszorkányok lehettek.

Itt nagyon fontos volt, hogy nem szabad panaszkodni, sírni, árulkodni, hiszen minden, ami itt történik, az itt is marad, mély titokban.

A fiatalokra általában mókás játékok és izgalmak vártak, de voltak szívatások, megaláztatások is, mivel egyesek sértő gúnynevet kaptak, nagy erővel fenéken lettek rúgva, nem hagyták őket aludni, vagy nem állhattak fel addig az asztaltól, míg az utolsó falatig meg nem ették az ételüket – csupán pár példát említve a sok közül.

Végül kiderült, hogy ezeknél jóval szörnyűbb dolgok is történtek, hiszen S. tanár úr, vagyis Sipos Pál rendszeresen molesztálta őket, és a hatalmát kihasználva csoportos maszturbálásokra is „kényszerített” pár srácot.

Elvileg nem történt konkrét erőszak, mivel az oktató laza és megnyerő volt, ezért mindenki az ő figyelmét, elfogadását, barátságát kereste, ezt pedig aljas módon felhasználta ellenük. Így a nyomásnak köszönhetően olyan dolgokat is csináltak, amiket igazából nem akartak, és nem is szabadott volna. Ezt később nagyon sokan nem tudták feldolgozni, és felnőttként komoly problémákkal szembesültek, mikor előtörtek belőlük az emlékek.

Kép: Visszatérés Epipóba / via video.atlatszo.hu

Annak idején az áldozatok túlnyomó része nem mesélte el a történteket, csak eltemette magában őket, de voltak olyanok, akik végül el merték mondani. Az egyikük szülei ezek után nem hagyták annyiban a dolgot, így lepleződött le Sipos Pál, de a felmondásáért cserébe valamilyen oknál fogva nem jelentették fel, és hihetetlen módon felfelé bukott. Megkapott egy televíziós ifjúsági műsort, és a mai napig büntetlenül éli életét – bár állítólag már tudja, hogy kegyetlen dolgokat követett el, és mekkora fájdalmat okozott másoknak.

Felkavaró, szomorú, érzékeny történet ez, az egykori táborozó, Oláh Judit pedig úgy gondolta, hogy az HBO és a Campfilm segítségével elkészíti a Visszatérés Epipóba című dokumentumfilmet, hogy a túlélőkkel együtt dolgozzák fel a traumákat, és válaszokat találjanak az évtizedek alatt felmerült kérdésekre.

Itt viszont most külön kell vennünk a valóságot, és az alkotást, ugyanis egy tényleg nagyon fájdalmas témáról van szó, amihez nehezen tud jól hozzányúlni egy filmkészítő. És akármennyire is szerettük volna, sajnos Oláh Juditnak sem jött össze, ugyanis nagyon hamar kiderül, hogy itt egyáltalán nem kapjuk meg az ilyen művektől megszokott drámát, gondolatébresztést, feszültséget, háttérinformációkat, vagy bármit, ami miatt maradandó lehetne a végeredmény.

Kép: Visszatérés Epipóba / via nullahategy.hu

Nagyon nehéz elfogadni, hogy egy ilyen lényeges, nagy port kavaró történésről olyan filmet készítenek, ami dühítően lelketlen, semmitmondó és unalmas. Leginkább annak tükrében, hogy az ember egyáltalán nem erre számít egy ekkora botrány kapcsán, és főleg nem egy olyan embertől, aki a saját szemével látta a szörnyűségeket.

Ott kezdődnek a problémák, hogy a Visszatérés Epipóba elvárja tőlünk, hogy teljes mértékben tisztában legyünk a tábor eseményeivel, így elég zavaros a film első fele, hiszen mondhatni félvállról veszi az alapozást – emiatt pedig nehezen tudunk érzelmeket táplálni azon kívül, hogy megvetjük Sipos tanár urat.

Azt sem érteni, hogy voltaképpen miért is érezte úgy Oláh Judit, hogy pont neki kell elmesélnie a történetet, hiszen mások is szerepelnek a filmben, akik jóval több tapasztalattal, mondanivalóval rendelkeznek a témával kapcsolatban. Ráadásul a rendező igazán kellemetlen jelenetekkel tarkította a művet, mivel többször is görcsösen próbálja kérdőre vonni a szüleit – édesanyját például fürdőruhában, napozás közben, ami elég érthetetlen.

Kép: Visszatérés Epipóba / via hetediksor.hu

Néha láthatjuk, hogy az áldozatok felnőttként játsszák a régi játékokat, illetve mesélnek egy picit a terápián, de ezek a jelenetek egyáltalán nem kötik le a nézőt, és nem adnak hozzá ahhoz, hogy átfogóbb képet kapjunk Epipóról és Siposról. Senki sem tud újat mondani, és igazán nem is nyílnak meg kellőképpen, közben pedig maguk az aktivitások is egészen nevetségesnek tűnnek, akármennyire drámai a zene, ami alattuk hallható.

Oláh Judit néha érzelemmentes narrációval kíséri a látottakat, amiket valószínűleg unottan, papírról olvas, és ez csak tovább rontja az élményt, mivel így nem tűnik őszintének az üzenete – ami nem más, mint: merjünk megszólalni, és elmondani a sérelmeinket.

Sok témába csak egy picit nyúl bele, de azt is extra óvatosan, és nincs tisztán kommunikálva az, hogy miért is lényeges a mai világban ezzel a témával foglalkoznunk. Nem tudjuk meg, hogyan védhetnénk meg a gyerekeket, nincs elégtétel, és az egész konfliktus abból indul ki, hogy az alkotó manapság vajon elengedje-e táborba a lányát – szóval így egészen komolytalannak hat az, hogy erre próbál valamilyen szinten építeni.

Kép: Visszatérés Epipóba / via origo.hu

A végén azt hinnénk, hogy végre történik valami, egy leleplezés, egy szembesítés, vagy bármi, de aztán kiszúrják a szemünket a nagy semmivel, így búcsúzhatunk a katarzistól. Mekkora kár érte, pedig annyi potenciál volt benne, hiszen egy zárt közösség titkairól van szó, és mégis üres marad, valódi dráma és gondolatébresztés nélkül. Oláh Judit ráadásul még kommunikált is Sipossal, de még abba sem enged lényegi betekintést.

A Visszatérés Epipóba hiába nyúl egy fontos, tanulságos, felháborító témához, ha egyszerűen nem tudja kezelni azt. Túlzottan elveszik a saját, érdektelen narratívájában, próbál öncélúan művészi lenni, miközben egyáltalán nem ad válaszokat, nem szolgál igazi tanulsággal, és érzelmileg sem hat ránk.

Lehet, hogy nemes gesztussal készült, de ez még beszélgetésindítónak is kevés, és annak érdekében sem tesz, hogy minél többen, társadalmi szinten felébredjünk, nehogy újra megtörténjen valami hasonló rettenet.

Nem elég sokkoló ahhoz, hogy figyeljünk rá, és nem elég bensőséges ahhoz, hogy empátiát csikarjon ki belőlünk – ez pedig egy ilyen témát boncolgató dokumentumfilmnél egyenesen megbocsáthatatlan.

A Visszatérés Epipóba már elérhető az HBO Go kínálatában.