Scooby!-kritika: már Scooby-Doo sem a régi

Rengetegen nőttünk fel Scooby-Doo meséin, amikben a folyton falánk, félős kutyus mellett a hasonló képességekkel rendelkező Bozont, illetve Diána, Vilma és Fred segítségével ránthattuk le a leplet a hátborzongató esetek mögött rejlő igazságokról. Mindig jó szórakozást jelentettek a részek, ráadásul egy komoly dologra is megtanítottak minket:

nincsenek szörnyek, szellemek, hiszen minden dolog mögött ott rejlik egy logikus magyarázat.

Így a gyerekek sikeresen tudtak fejlődni, és rájöttek, hogy mindig használniuk kell az agyukat, és nem szabad hagyniuk, hogy eluralkodjon rajtuk az ismeretlen iránti félelem. Szóval, évtizedeken át egy elég fontos kis mese volt a Scooby-Doo, ami rengeteg formát öltött már.

Aztán idén megjelent a Scooby! című animációs film, ami mindent a feje tetejére állított. Az volt a készítők célja, hogy az új generációt is elvarázsoljanak a karakterek, így csillog-villog minden, villámgyorsan haladnak a dolgok, és közben kihullik a kezeik közül az, amit alapból Scooby-Doo képvisel.

Felejtsük el az eddigieket, itt teljesen más tanulság és értékrend van. A fő téma a barátság, de azt semmivel sem alapozzák meg, és hiába cukiskodnak a szénné digitalizált szereplők, ha nincs meg irántuk a kellő érzelmi kötődés, hogy egy kicsit is szerethető legyen bárki is.

Kép: Scooby! / imdb.com

Az egész olyan semmilyen: mű, lelketlen, szóval pont az ellenkezője annak, amit várnánk egy Scooby-Doo mesétől. Így a Scooby! a régi rajongóknak gigantikus csalódás lesz, ha a nézése közben mindenképp ragaszkodni akarnak a dédelgetett emlékeikhez. Ennek elkerüléséhez csupán azt lehet tenni, hogy a fejünkben is tiszta lappal indítjuk az alkotást, és máshogy tekintünk rá.

A rendező, Tony Cervone nagyjából teljesítette a saját küldetését, ugyanis tényleg egy modern, szépen megvalósított, és alapból élvezhető alkotást készített, ami bizonyos szempontból tök szórakoztató. Csupán az a baj vele, hogy egy csipetnyi egyediség sincs benne.

A humor alapból jó, lehet rajta nevetni, szóval a gyerekek élvezni fogják, és még a főgonosz is működőképes, viszont az egészet beárnyékolja az eltúlzott történet, a túl sok karakter, meg az erőszakos univerzumépítés, hiszen szinte minden második jelenetben megjelenik egy ismertebb Hanna-Barbera karakter, akiket hirtelen nem is értünk, hogy mit keresnek ott.

Összességében a Scooby! egyszer simán megnézhető akár még felnőttként is, de a régi rajongók szívni fogják a fogukat, az újaknak pedig nem lesz elég különleges ahhoz, hogy igazán maradandó élményt nyújtson.