Rengeteg film készült a 90-es években, amik megpróbálták kapszulába zárni az akkori tinik gondolatait, meg a korszak összetéveszthetetlen hangulatát. Viszont van egy olyan alkotás, ami valamiért kiemelkedik a többi közül, és hihetetlen módon ma már szinte kultuszfilmnek nevezhetjük: ez pedig nem más, mint a Spinédzserek. Mivel az író/rendező, Amy Heckerling május 7-én lett 66 éves, ezért most beszéljünk egy kicsit erről a „mesterműről”.
1995-ben mutatták be a Spinédzserek című tinivígjátékot Alicia Silverstone, Stacey Dash, Brittany Murphy és többek között Paul Rudd főszereplésével. Igaz, hogy nem volt benne semmi igazán kiemelkedő különlegesség, de az összhatás mégis maradandó lett, hiszen a helyén kezelte a középiskolás fiatalok idiotizmusát, bizonytalanságát, humorát, és képes volt egy igazán szerethető alkotás lenni, amit az emberek időről időre elővesznek a nosztalgia kedvéért.
Kérdéses, hogy pontosan miért is nyert ilyen könnyen utat a nézők szívébe, de az biztos, hogy nagy hatással volt a stílusával az őt követő komédiákra is.
Így gyakorlatilag például az Amerikai pite-szériát is annak köszönhetjük, hogy a Spinédzserek kitaposta előtte az utat, és megszerettette az új generációs közönséggel a 80-as évek után már halottnak hitt műfajt. Természetesen itt is megvannak az ikonikus szövegek, meg a klasszikus karaktersémák, így egyszerre érezzük azt, hogy valami ismerős, de mégis új dolgot nézünk. Meg persze a ruhaköltemények se semmik.
Fotó: Spinédzserek / deadline.com
A történet alapból pár középiskolásról szól, akik főleg gazdagok és szépek. Persze ilyenkor a népszerűség a legfontosabb számukra, és az, hogy kivel kavarnak. Szóval, egy ilyen álomvilágban játszódik a film.
Az a hihetetlen az egészben, hogy végig szórakoztató és könnyű marad, pedig van benne egy-két viszonylag komolyabb téma is, mint például a homoszexualitás. Remek a humor, jók a színészek (pedig rengetegen igazán hülye figurát alakítanak), és végül Amy Heckerlingnek sikerült olyat alkotnia, hogy még akkor is, ha nem egy túlzottan igényes műről van szó, mégis szeressük, és ott legyen a legnagyobb tinivígjátékok oltárán.
Mindenkinek ajánlott, aki szeretné átérezni a 90-es évek hollywoodi ártatlanságát, és ki akarja kapcsolni az agyát nagyjából másfél órára. Akár akarjuk, akár nem, a Spinédzserek világa rögtön beránt minket, és elhiteti velünk, hogy az élet legnagyobb problémája az, mikor reggel el kell döntenünk, hogy milyen színösszeállításban lépünk ki az utcára.