Jackie Chan lesz a főszereplője annak a filmnek, mely az Everest északi oldalának első sikeres megmászásáról szól. 12 napos mászási idő, fagyási sérülések, kifogyott oxigénpalackok, és egy 20 centis Mao-szobor, melyet senki sem talált meg a csúcson. Ígéretes a sztori.
1960 májusában először sikerült egy expedíciónak megmászni az Everestet az északi, kínai oldalról. Heroikus küzdelem volt, fagyási sérülésekkel, majdnem tragédiába fulladó mászással. A sztori filmért kiállt, s természetesen le is fogják forgatni, mégpedig Jackie Chan főszereplésével, a hírt a mozgasvilag.hu szúrta ki a Hollywood Reporter oldalán.
Az ugyancsak küzdősportos filmekben szereplő Wu Jing is szerepel majd a filmben, aki 2011-ben, a Shaolin című alkotásban már játszott együtt Channel. Wu Jing a Wolf Warrior 2-vel robbant be 2017-ben, a filmet ő írta, rendezte, s játszott is benne. Elképesztő kasszasiker lett, világszerte 870 millió dollárt hozott, a kínai filmtörténet gazdaságilag legsikeresebb filmje lett.
A készülő film címe egyszerű lesz: Climbers, vagyis Hegymászók. A rendező a hong-kongi Daniel Lee, a pénzt a ShanghaiFilm Group adja rá.
Pillantás a csúcsra az északi oldalról (Fotó: oshoadventures.com) |
Hogy miért tűnik jó ötletnek a kínai expedíció történetéről filmet csinálni? 1960-ban őrült erővel tombolt a kínai propaganda, melynek egyik fő csapásiránya a világ legmagasabb hegyének meghódítása volt. Magyarul minden áron fel kellett mászni a hegyre. A költségek meghaladták a 700 ezer dollárt, ami akkor óriási összegnek számított. Az expedíció 214 emberből állt. Bizonyos nyolcezreseken ma egy szezonban összesen nem próbálkozik ennyi mászó csúcstámadással. Szovjet mászókkal gyakoroltak a kínaiak, majd hónapokon keresztül építették ki a táborláncot.
Mire a legfelső tábort kiépítették, több tucatnyira rúgott a fagyási sérüléssel leereszkedő alpinisták száma. A párt parancsa azonban kötelezett.
1960. május 17-én indult el a háromfős csapat, és hat napba tellett, mire a legfelső táborba értek. Ilyen hosszú csúcstámadás ma ugyancsak elképzelhetetlen. Volt olyan szakasz, ahol egymásnak bakot tartva tudtak csak továbbhaladni. Egyikük 8700 méteren ragadt, nem bírt továbbmenni, a többieknek viszont 8800 méter környékén kifogyott az oxigénpalackja. Végül iszonyatos küzdelem árán felértek, az utolsó 350 méteres szakaszt több mint 15 óra alatt tették meg. Csúcsfotót nem tudtak készíteni, állításuk szerint csak egy 20 centis Mao-szobrot hagytak a helyszínen.
Az ereszkedés sem volt egyszerű, olyan kimerültek voltak, hogy öt napba telt, mire elérték az alaptábort, vagyis a teljes mászási idő 12 nap volt. Ez ma egyszerűen elképzelhetetlen. Egyiküknek az összes lábujját le kellett vágni fagyási sebek miatt.
A hősies mászást sokáig nem hitte el senki, hisz nem volt kézzel fogható bizonyíték a sikeres csúcstámadásra. Később interjúk során mesélték el a kínai mászók, hogy mit láttak odafönt, s olyan hiteles képet festettek a környezetről, hogy a mászóközösség elfogadta az állításukat.
Kíváncsian várjuk, hogy Jackie Chanék mit hoznak ki a sztoriból.