Ha hibázol, nincs ezüstérem, meghalsz

Hibázni emberi dolog – kivéve, ha biztosítás nélkül mászol egy függőleges sziklafalon egyedül. Ha ekkor hibázol, meghalsz. És feltehetően a világon mindenki hibázna is, kivéve egy valakit. Alex Honnold élete a sziklamászás, voltaképpen akkor kezd el élni, amikor elindul felfelé. És sosem hibázik. Amiből egyenesen következik, hogy a 33 éves férfi nem is annyira ember, mint inkább valamiféle emberfölötti lény. Az ő nyaktörő akciójáról szóló, frissen Oscar-díjat nyert Free Solo című dokumentumfilm alapján legalábbis erre következtethetünk. Mintha egy szuperhős járna közöttünk álruhában, és csak akkor fedné fel valódi kilétét, amikor a sziklához ér. A Free Solo itthon nem kerül mozikba, március 17-én, vasárnap este tízkor azonban bárki megnézheti a National Geographic csatornán. 

A magyar származású rendező, Elizabeth Chai Vasarhelyi és férje, a profi hegymászás mellett szintén filmes Jimmy Chin veszélyes mutatványba kezdtek. Filmet kezdtek forgatni egy olyan emberről, aki bármelyik pillanatban meghalhat. A folyamatos életveszély már önmagában idegőrlő, de ha ehhez még hozzávesszük, hogy a sziklamászó zuhanását meg is örökítették volna, már egészen bizarrul hangzik a dolog. Ráadásul abban sem lehettek biztosak, hogy a felvétellel nem zavarják-e meg Alexet, amint épp felfelé igyekszik. Hiszen egy sziklamászást csak úgy lehet rögzíteni, ha az operatőrök (és a rendező) is másznak, majd kikötve lógnak a falról, és kameráznak. Egy jó felvételhez pedig közel kell menni, de ha túl közel mennek, az végzetes is lehet. Az alkotóknak így meg kellett találniuk azt a vékony sávot, amin belül mozogva sikerül lélegzetelállító képeket rögzíteniük, és nem is zavarják a halálba a főszereplőjüket.

Bár az Oscar-díj sokszor nem a minőségről árulkodik, az Amerikai Filmakadémia elismerése ez esetben jó helyre ment, a Free Solo szinte tökéletesen viszi véghez a célját, méltó módon mutatja be Alex Honnold elképesztő útját a világ egyik legveszélyesebb sziklafalán. Mindent megmutatnak, amit csak lehet, és mégis mintha a kamerák ott sem lennének, mintha Alex egyedül lenne az egész univerzumban. És a saját értelmezésében ez talán így is van. A sziklamászó ugyanis egy különös világban él, ahová a hétköznapi embereknek nem igazán van bejárása. Ezt pedig tökéletesen mutatja be a Free Solo. Bár egy érdekes jelenet erejéig felvetik, amit az elején írtam, vagyis, hogy Alex egy bizonyos szempontból tényleg különbözik mindenki mástól, egy agyi rendellenesség miatt nem érez félelmet. Később azonban Elizabeth Chai Vasarhelyi ezt egy interjúban határozottan cáfolta, állítása szerint a férfi igenis érez félelmet, ugyanúgy mint bárki más, az egyetlen különbség, hogy ő le tudja ezt győzni magában.

Erre pedig szüksége is van, hiszen amit csinál, abban a félelem és velejárói, nem számítanak jó előjelnek. A film címében szereplő biztosító kötelek nélküli magányos mászás ugyanis épp azt jelenti, amire gondolunk. Valaki fogja magát, és elindul fölfelé. Az egyik jelentben az Alex mellett kötéllel mászó stábtag egy rossz mozdulatnál leesik a falról, szerencséjére azonban a kötelek megfogják, így csak káromkodik egyet, és röviden lengedez a magasban. Ez az apró kis malőr jól mutatja, hogy mennyin múlik Alex élete. Ha ő esne le ugyanúgy, már semmi sem mentené meg. Egyik társa megfogalmazásában mindez: Alex teljesítménye egyenértékű egy olimpiai aranyéremmel, annyi a különbség, hogy ha hibázik, ő nem ezüstérmet kap, hanem meghal.

És mivel nem egy kis bucka tetejére igyekszik, hanem a kaliforniai Yosemite Nemzeti Park El Capitan (A kapitány) nevő hegyére akar felmászni, a tét sem kicsi. Ezt a függőleges sziklafalat biztosító kötelek nélkül, egyedül még soha senki nem mászta meg.

A Free Solo elkészült, bemutatták, elismeréseket nyert világszerte, ebből sejthető, hogy nem csupán próbálkozott, hanem meg is mászta az El Capitant. Ez azt jelenti, hogy a feszültség nem a végeredményből következik, hanem abból az útból, amelyen át Alex eljut a szikla tetejére. Merthogy a világot nem tudja tökéletesen kizárni. Bár az egyik hegymászótársa a filmben elmondja, hogy az érzelmeknek nincs helye a mászáskor, és egy romantikus kapcsolat könnyen elterelheti az ember figyelmét, vagyis, ha az ember szerelmes, becsúszhatnak hibák. Elég kényes helyzetben van tehát Alex barátnője.

Bár a férfi nem is titkolja, hogy a hegymászásé az elsőség, de a lány mégis ott van vele, közösen csinálnak programokat, de Alex akármennyire is emberfeletti ember, mégis hatással van rá. Ez a szál a családi háttérrel kiegészülve a film legtörékenyebb része. Könnyű lett volna túlzásba esni, és a giccs irányába eltolni az egészet, szerencsére az alkotók itt is érezték a határokat, épp annyira másztak bele Alex lelkébe, amennyire kell.

Hiszen a lényeg úgyis kint van, a sziklán. És ezek a felvételek minden túlzás nélkül lenyűgözőek. Mintha a legújabb Mission: Impossible-t néznénk, csak még inkább zavarba ejtő és félelmetes. A fotelben ülve végignézni, ahogy Alex felmászik az El Capitanra, némi szégyenérzettel is járhatna, ha a Free Solo nem jelezné minden pillanatban, hogy arra, amit látunk, egyetlen ember képes, így nem is kell szégyenkeznünk, egyetlen dolgunk van csupán, hogy csodálkozzunk, és élvezzük a látványt. Amit drónokkal, szuperközeli, és a világ végéről felvett képsorokkal tesznek lélegzetelállítóvá (tériszonyosok csak óvatosan). Kár, hogy moziban nem láthatjuk, a vásznon lehet igazán lenyűgöző, de a képernyőn keresztül is egyedülálló élmény.