Van egy top 10-es listám olyan zenekarokkal, akik alakítottak rajtam és a személyiségemen. A NIN nem mondom meg, hogy hol, de nagyon is előkelő helyen van. Ezek közül is inkább a frontember, Trent Reznor került hozzám a legközelebb. Olyan ő nekem a zenében, mint David Lynch vagy Stanley Kubrick a filmekben: egyszerűen imádom! Sosem lesz populáris, de amit tud, azt csak saját maga tudja olyan szinten képviselni. Persze itt nem csak Trent nevét kell dicsérni, mert 2005 óta már egyre többet említhetjük Atticus Rosst is, aki a szinte tökéletesre sikeredett With Teeth album óta különböző pozíciókban tevékenykedik a NIN projektjei körül. A páros eszméletlen filmzenéket is ír: A Social Networkért Golden Globe és Oscar-díjat is bezsebeltek, pedig nem ez volt a legerősebb anyaguk. Ott van például a szintén David Fincheres Holtodiglan, ahol hátborzongató hangulatot csinálnak a zenével.
A Not the Actual Events csak a mézesmadzag, ami bemutatja, mi vár a NIN rajongókra 2017-ben. Hihetetlen, de ez a második EP, ami kijön a NIN-től az 1992-es Broken óta. Atticus Ross itt már teljes értékű tagként van feltűntetve. Az 5 számos lemezen olyan nevek működnek közre, mint Dave Grohl, a Foo Fighters gitárosa, és ugyebár a Nirvana kultikus dobosa. A dobütőt még mindig nem felejtette el használni, de dolgozott már ő Reznorral a With Teeth albumon is.
A számok nem viszik tovább a legutóbbi lemez, a Hesitation Marks vonalát, hanem próbálnak visszatérni a gyökerekhez. Aki a populáris NIN-t szereti, az felejtse el ezt az anyagot. A számok mindenhol érintik egy kicsit azt a stílust, amit Trent Reznor képvisel: az első 3 szám indusztriális utazás, míg az utolsó kettő az igazi retro zúzás. A Burning Bright még 44100 hertzen is olyan, mintha egy régi kazettát hallgatnék.
A NIN újra zajos, és jó előjeleket mutat az EP a 2017-es évre, ahol Trent Reznor és Atticus Ross két nagyobb anyagot ígért nekünk. (Torony)